29. rész - Majdnem tökéletes nap

Sziasztok!
Itt is a következő rész, sikerült még ma hozni :) Remélem tetszeni fog, véleményeket - mint mindig - most is izgatottan várom!
Ölel titeket!
Raquel

Amint kimondtam a szavakat, azt kívántam, bárcsak visszaszívhatnám! Nem volt szokásom így kitárulkozni senki előtt. Lélegzet visszafojtva vártam a válaszát, egyértelműen nem mertem ránézni. Fejemet a vállába fúrtam, belélegeztem az illatát, egészen addig, míg kezével az állam alá nem nyúlt. Tekintetemet nagy nehezen ráemeltem, zöld szemeit az enyémekbe fúrta. Nem válaszolt, habár nem is kellett. Tudtam, hogy ő is ugyanúgy érez.

Gyengéden csókolt meg. Ajkaink kivételesen nem jártak szenvedélyes táncot egymással, csupán ízlelgettük egymást, elvesztünk egymásban. Éreztem kezeit a derekam körül, ahogy lassan az ölébe von. Két lábamat elhelyeztem a dereka mellett, mindkét kezemet a hajába túrtam, miközben ajkait elszakította az enyémektől, hogy a nyakamat is bejárhassa velük. Légzésem kezdett felgyorsulni, a bőröm égni, ajkaimon halk sóhajok csúsztak ki. Harry kissé megszívta a nyakamat, s közben elkezdte lehámozni rólam a felsőmet.

- Menjünk be a hálóba - nyögtem, mivel ez a testhelyzet egyáltalán nem volt kényelmes. Harry nyögött egyet, de a fenekem alá nyúlt, majd felemelt. Egy kis kuncogás tört ki belőlem, amikor a vállára dobott és elkezdett cipelni. Hallottam mélyről jövő nevetését. Mikor azonban beértünk hihetetlen gyengéden fogott meg és tett le az ágyra. Elhelyezkedett felettem, miközben folyamatosan a szemembe nézett.

- Most én leszek felül - hajoltam a füléhez, mire hallottam, hogy légzése szaporább lesz. Levettem a pólóját, mielőtt a vállánál fogva hátra löktem volna. Az alhasára ültem, miközben kezeim bejárták a felsőtestét. Bár már voltunk ilyen helyzetben, azért ez más volt. Sokkal intimebb. Eddig szexeltünk, most viszont szeretkezünk.

Elgyönyörködtem benne, a tetoválásaiban, ahogy a minták alatt játszottak az izmok, mikor megmozdult. Lehajoltam egy csókért, azután én is megszabadultam a felsőmtől. Harry nem bírt tovább magával, felült, emiatt nagyjából szembekerültünk egymással. Hatalmas kezével a hátam mögé nyúlt, meglepően ügyes ujjaival egy pillanat alatt megszabadított a melltartómtól. Először a kezével, eztán az ajkaival járta be a területet, ismételten nyögéseket váltva ki belőlem - látszólag ez tetszett neki. Ujjait összefontam az enyémekkel, utána a feje felé emelve lefelé nyomtam, amitől kénytelen volt visszafeküdni. Zöld íriszeiben viszont nem volt sem harag, sem türelmetlenség, egyszerűen játékos és boldog volt. Orromat az övéhez nyomtam, majd megdörzsöltem. Gesztusom mosolyt váltott ki belőle, de ha ő nem is, én kezdtem türelmetlen lenni, ezért gyorsan kicsatoltam az övét. Megemelte a csípőjét, hogy segítsen, én pedig egy mozdulattal húztam le a nadrágját és a bokszerét. Felgyorsított tempómon látszólag jól szórakozott, noha nem szólt egy szót sem. Magamat is megszabadítottam a maradék ruháimtól, ezután ismét elhelyezkedtem rajta. Ahogy egyre mélyebbre került bennem, becsukta a szemét. Az agyamat ezernyi érzés bombázta, mégis az tette rám a legnagyobb benyomást, hogy így láthattam az arcát. Lassú tempót vettünk fel, nem kellett sietnünk, csak el akartuk húzni ezt a pillanatot az örökkévalóságig. Majdnem ugyanakkor mentünk el, miközben mélyen egymás szemébe néztünk.

Mellé csúsztam, fejemet a mellkasára hajtottam, miután ő átölelt. Hallgattam a szívverését, egyre csillapuló légzését. Kibámultam a óriási ablakokon, csakhogy jelenleg egy cseppet sem érdekelt a külvilág. Láttam, ahogy az eső apró cseppekben folyik végig az üvegen, a látvány valamiért megnyugtatott. A kinti világ olyan távolinak tűnt, inkább éreztem magam egy burokban. Harry lassan elaludt, ellenben nekem nem jött álom a szememre. Mindössze bámultam az arcát, megvizsgáltam a mintákat a mellkasán és a karján. Egyszer meg kell kérdeznem, hogy mik a jelentései a tetoválásainak.

---

A hirtelen jövő hideg levegőre ébredtem fel. Alig bírtam kinyitni a szemem, de láttam Harry körvonalát, ahogy öltözködik.

- Hova mész? - kérdeztem, hangom még rekedtes az álmosságtól.

- Hozok kávét és reggelit. CeCe hányra jön? Vegyek neki is?

Agyam csak kisebb szünetekkel működött, így kellett egy kis idő, mire összeszedtem annyira a gondolataimat, hogy válaszolni is tudjak.

- CeCe szabadnapos - nyögtem ki végül. Határozottan nem vagyok a reggelek embere. Ő lehajolt hozzám, hogy adjon egy csókot, majd kiment. Én álmosan bújtam a párnámhoz, egyáltalán nem voltam kész arra, hogy felkeljek.

Harry körülbelül öt perc múlva jött vissza, két hatalmas Starbuck's kávéval és egy nagy csomag péksüteménnyel felszerelkezve. Meg kell mondanom, ez volt az eddigi kedvenc képem róla.

- Merre tartod a tálcákat? - kiabált be a konyhából.

- Nem hinném, hogy lenne tálcám - kiabáltam vissza, de közben fülig ért a szám. Annyira édes volt, hogy már szinte el sem hittem.

- Akkor mégis, hogy hozzon neked az ember ágyba reggelit? - kérdezte, ahogyan a két tányérral és a két pohár kávéval egyensúlyozott.

- Látom, azért elég kreatívan megoldottad - ugrattam, amikor egy hálás puszit adtam neki. Soha nem ettem édességet reggelire, viszont a croissant, amit Harry hozott annyira íncsiklandozóan nézett ki, hogy nem bírtam megállni. A kezem tiszta csoki lett a süti tetejére szórt darabkáktól, de most ez sem foglalkoztatott különösebben. Egy boldogság felhőben lebegtem, ahol semmi sem számított, és örökre ott akartam maradni.

- Szóval - kezdett bele, mikor már mindketten túl voltunk a kávénkon. - ha CeCe szabadnapos, akkor van rá esély, hogy te is az vagy?

Belemosolyogtam a párnába, de úgy, hogy Harry véletlenül se lássa. Ezek szerint velem akarja tölteni a napot. Úgy éreztem magam, mint az első szerelemnél, visszarepültem az időben körülbelül öt évet.

- Bizony - válaszoltam, miközben felvettem a semleges pókerarcomat. - Ez így működik. Akkor kap szabadnapot, amikor én.

- Hmmm… - Harry nagyon komolyan ráncolta össze a homlokát, mint aki erősen gondolkodik valamin. - Esetleg kiforrott terved is volt arra, hogy mit csinálsz?

- Képzeld el volt - válaszoltam, ugyanazt a halál komoly hangszínt megtartva, amit ő is használt -, egész nap ágyban maradni, Trónok harca maratont tartani és az ég egy adta világon semmit sem csinálni.

Harry nem bírta tovább, elnevette magát.

- Nos, egy ilyen mélyenszántó tervhez rengeteg snack-re van szükség - bólintott, majd elkezdte húzni a kezemet.

- Mit csinálsz? - nyávogtam. Semmi kedvem nem volt kikelni az ágyamból.

- Vásárolnunk kell! - jelentette ki ellentmondást nem tűrve, miközben hozzám vágta a felsőmet. - Gyerünk, ne legyél lusta! Nem nézek Trónok harcát nagy adag popcorn nélkül!

Dühös arcot vágtam, ahogy kikászálódtam az ágyból, ámde odajött hozzám és megcsikizett a derekamnál. Felháborodott képet vágtam és hozzávágtam egy párnát.

- Szóval így játszunk – kiáltotta,  elkapott a csípőmnél fogva és felemelt. Én tehetetlenül csapkodtam a hátát, miközben nevettem és sikoltoztam. Megpróbáltam ledönteni a lábáról, aminek következtében mindketten az ágyra dőltünk. Én kerültem felülre, amitől egy győzelemittas kiáltás kúszott ki a számon. Felvonta az egyik szemöldökét, majd egy egyszerű mozdulattal maga alá gyűrt.

A hangulat pillanatok alatt váltott át játékosból szenvedélyesbe. Szinte martuk egymás száját, kezünkkel bejártuk egymás testét, lábammal körülfontam a derekát, amitől mélyről jövő morgást hallatott.

- Ha ebbe belemegyünk, soha nem lesz popcornom - súgta bele a fülembe, mire megütöttem. Ez most komoly?! - Na, gyere, hidd el, be fogjuk ezt még pótolni!

Nem volt mit tennem, gyorsan a fürdőszobába mentem, hogy letusoljak. A meleg víz ellazította az izmaimat, a kielégültség semmivel össze nem téveszthető érzése pedig tökéletes nyugalmat adott. Nem siettem a készülődéssel, aminek meg is lett a következménye. Mikor kiléptem a zuhany alól Harryvel találtam szembe magam, aki a fürdőszoba szekrénynek dőlve nézett. Próbáltam bosszús képet vágni, de nem igazán sikerült.

- Ki mondta, hogy bejöhetsz? - érdeklődtem, mire elhúzta a száját.

- Gyere ide! -  kérte, majd magához húzott. Nevetve bújtam oda hozzá, miközben felültetett a mosdó mellé. Testéből már most sugárzott a hő, csókja sürgető volt. - Azt hiszem, megleszek popcorn nélkül.

- Helyes válasz - nevettem és hevesen megcsókoltam.

---

Már sötétedett kint, én Harry hasán pihentem, miközben ő egyenletes köröket rajzolt az ujjával a hátamra. Egész nap együtt voltunk, mondhatni tökéletes volt. Filmeket néztünk, beszélgettünk - vagy egyéb tevékenységeket folytattunk. Néha, megszólalt valamelyikünk telefonja, így egy idő után mindketten lehalkítottuk. Nem akartunk kilépni a tökéletes kis világunkból.

Már egy ideje Harry kissé csöndes volt,s nem hinném, hogy a tévéből sugározott szemét kötötte volna le ennyire. Felkúsztam mellé, és ahogy sejtettem kifelé bámult az ablakon. Amikor megmozdultam, szemeivel rám fókuszált, amiből rögtön tudtam, hogy valami baj van.

- Min gondolkozol? - kérdeztem gyengéden, közben megsimogattam az arcát. Ő belesimult az érintésembe, de arca rendkívül gondterhelt volt.

- Semmin – válaszolta, ám ez egyértelmű hazugság volt.

- Harry!

- Nem akarod tudni - suttogta, mire összeráncoltam a homlokom. Azt hiszem, tudom mi fog következni és valóban nem voltam rá kíváncsi.

- Mondd! - sóhajtottam, mert tudtam, hogy lelkiismerete úgy is le fogja győzni és ez a beszélgetés elkerülhetetlen.

- Hayley-n - felelte, de kerülte velem a szemkontaktust.

- Vele akarsz maradni? - kérdeztem rá arra a részre, ami a legjobban érdekelt. Ő csak nemlegesen megrázta a fejét, amitől mérhetetlenül megkönnyebbültem. - Akkor meg fogjuk oldani.

- Gondolod? - a fejét hátrahajtotta a párnára, szemét becsukta, ellenben egyáltalán nem tűnt nyugodtnak.

- Együtt mindent legyőzünk - csókoltam meg.