28. rész - "Csak mondd ki'

Sziasztok!
Ma végre volt kedvem írni és mivel nem akartam tovább húzni az agyatokat, ezért gondoltam gyorsan felteszem.
Kicsit izgulok, nem tudom, hogy számítotok-e erre a fordulatra, jó lenne olvasni a véleményeteket!
Ölel titeket:

Raquel

Hayley napok óta nem válaszol a hívásaimra, ami miatt kifejezetten kezdek aggódni. Még egy elkeseredett próbálkozást tettem, de természetesen ez is sikertelen volt. Legszívesebben átmentem volna hozzájuk, de próbán voltam, ráadásul késő is volt, nem akartam Nico-t felébreszteni.

Ma este is sokára végeztünk, mint mindig. Holt fáradt voltam, ráadásul aggódtam is, így gyorsan összekaptam magam, és az autóm felé vettem az irányt.

- Hé, Styles! - hallottam egy hangot magam mögött, ami arra késztetett, hogy megforduljak. Liam és Niall közeledett felém. Ez csak egyet jelenthetett. Hatalmas fejmosás volt kilátásban - Hova mész?

- Haza? - kérdeztem vissza értetlenül.

- Rossz válasz - ütött vállon Niall, mielőtt kinyitotta volna a kocsim ajtaját - Eljössz velünk inni.

Liam bólintott, majd ellentmondást nem tűrve beült a hátsó ülésre. Mivel a sofőr helyét Niall már elfoglalta, ezért lemondóan bemásztam az anyósülésre. Az úton két barátom folyamatosan hülyéskedtek, de nem nagyon tudtam rájuk odafigyelni. Csak bámultam ki az ablakon, figyeltem, ahogy a házak, a fények, a fák elhúznak mellettünk. A fejemben olyan összevisszaság volt, hogy magam sem tudtam volna megfogalmazni mire is gondoltam pontosan. Hayley-re, Cassie-re, arra, amit a lakásán mondott. Akar... Mit jelent ez Cassie? Mit akartál ezzel mondani? Kellek, mint egy szexpartner, vagy kellek, mint barát, vagy mint... Nem, biztosan nem azt akarta mondani, hogy együtt akar lenni velem. Ismerem már annyira Cassie-t, hogy tudjam, ezt biztosan nem akarhatja.

A kocsi hirtelen megállt, ez pedig megakadályozott abban, hogy századjára is végigjárjam ugyanazt a gondolatmenetet. Nagyot sóhajtva szálltam ki a söröző előtt, ahova néha eljártunk iszogatni. Hihetetlen rég nem voltam itt, emiatt egy kis lelkiismeret furdalást éreztem. Nagyon elhanyagoltam a fiúkat mostanában.

Liam elment italt rendelni, amíg mi helyet foglaltunk egy ablaktól nagyon távol eső asztalnál. Niall fürkésző pillantása, arra engedett következtetni, hogy nem tévedtem, valóban komoly vallatásnak és fejmosásnak leszek kitéve. Reméltem, hogy Liam valami ultra erős piát hoz ehhez...

Míg Liam vissza nem ért a sörökkel egy szót sem szóltunk, de mikor leült, Niall vett egy nagy lélegzetet és belekezdett.

- Harry. Aggódunk érted, komolyan. Múltkor megkértük Louis-t, hogy beszéljen veled, volt egy kis javulás, de most szétszórtabb vagy, mint valaha. Mi van veled?

Egy húzásra megittam a fél liter sörömet. Élveztem kettejük döbbent arcát, ahogy nézték tevékenységemet, de tuti, hogy nem velük fogom ezt megbeszélni. Ők voltak a legjobb barátaim, de Liamtől csak fejmosást kaptam volna, Niall, meg... Hát ő már csak Niall volt.

- Köszönöm az italt, de most inkább hazamennék - mondtam, majd felálltam a székből, de Liam visszatartott.

- Harry, ez így nem mehet tovább. Ha nem változtatsz a viselkedéseden, akkor...

- Akkor? Akkor, mi lesz? - nem tehettem róla, de már üvöltöttem. Tudtam, hogy nem fair, hogy az összes frusztrációmat rajtuk töltöm ki, de nem tehettem róla, a szavak csak úgy kicsúsztak a számon - Kitesztek a csapatból? Azt szeretném látni!

- Harry, ne legyél ilyen felfújt pöcs, csak segíteni akarunk - emelte fel a kezeit védekezően Niall, de nem érdekelt, odadobtam egy halom pénzt az asztalra, majd elfordultam tőlük.

- Törődjetek a saját problémáitokkal, én is ezt teszem az enyémekkel - vetettem oda feléjük búcsúzóul, majd a kocsim felé vettem az irányt.

Mikor beszálltam egy hatalmas ütést mértem a műszerfalra. Ez nem volt fair tőlem, nagyon nem. Minden joguk megvolt hozzá, hogy nehezteljenek rám, hisz még 50%-ot sem nyújtottam a munkámban, erre még úgy is viselkedek velük, mint egy igazi beképzelt faszfej. Remek. Holnap bocsánatot kell kérnem mind a kettejüktől. Azonban, mielőtt ezt megtenném, helyre kell raknom pár dolgot az életemben.

Mielőtt észbe kaphattam volna, merre megyek, már majdnem a Towernél voltam. Az agyam automatikusan vitt arra helyre, ahova a legjobban akartam menni, oda, ahol a problémáim forrását találtam. Kiszálltam a kocsiból és egyenesen bementem az épületbe. Tudtam volna értékelni, ha a lift mellett bármilyen más módon fel tudtam volna jutni Cassie-hez, de mivel ez nem volt lehetséges, ezért a portáshoz mentem. Megint az a srác volt szolgálatban, akit már egyszer majdnem kirúgattam.

- Máris hívom - mondta, mikor meglátott, ezek szerint kifejezetten mély benyomást tettem rá - Miss. Clarke, Mr. Styles van itt. Nem hölgyem nem mondta, hogy mit akar. Értem. Rendben van - lerakta a telefont és ijedten nézett rám - Miss. Clarke azt üzeni, hogy nincs megbeszélni valójuk.

Akkora erővel csaptam a pultra, hogy a bent ülő ijedtében ugrott egyet. Akkor is fel fogok jutni, ha kívülről kell megmásznom ezt a nyamvadt épületet.

- Jó, akkor hívja fel Miss. Clarke-ot, és mondja meg neki, hogy felmegyek. Nem érdekel mennyi időbe fog telni, de akkor is beszélni fogok vele.

A portás tette, amit mondtam, igaz nem túl lelkesen. Mikor letette a telefont, felnézett rám, majd felállt és a lifthez kísért. Itt megnyomta a hívógombot, majd mikor a felvonó megérkezett, egy kódot pityegett be a kijelzőn, amitől az ajtók összezáródtak. Mikor kinyílt a bejárat, már tudtam, hogy Cassie lakásában vagyok.

Minden kihaltnak tűnt, ha nem tudtam volna, hogy nemrég beszélt az őrrel telefonon, azt hittem volna, hogy senki nincs itthon. A lemenő nap narancssárgára festette a fehér bútorzatot, a kilátás több volt, mint gyönyörű ebben a napszakban. Attól, hogy itt voltam, csak még idegesebb lettem, legszívesebben törtem zúztam volna magam körül.

- Harry? - egy mérges lányhang szólított meg a hálószoba felől. Mikor odanéztem Cassie-t pillantottam meg egy septiben magára rántott köntösben. A két oldal nem volt összekötve elől, így kilátszott a fehérneműje, ami hirtelen teljesen elvonta a figyelmem. Nagyon felszínesnek tűnhet, de Cassie teste hihetetlenül gyönyörű volt. Mikor észrevette, hogy bámulom, összehúzta maga előtt az anyagot, amitől egy kicsit kitisztult a fejem. Mielőtt bármit mondhattam volna, valami leesett a hálószobában, ami jelezte, nem vagyunk egyedül.

Nem kérdeztem semmit, csupán a hálószoba felé vettem az irányt. Cassie megpróbált visszatartani, s bár nem volt gyenge lány, az én őrjöngő dühöm ellen esélye sem volt. Az ágyában, azonban olyan személyt találtam, akire nem voltam felkészülve. A párnák között, ahol már én is megfordultam, most Taylor Lautner nézett vissza rám.

Kirontottam a szobából, a nappaliban felkaptam egy vázát és belevágtam az üvegasztalba, ami erre ezer darabra robbant szét. Cassie felsikított mögöttem, Taylor káromkodott, de nem érdekelt. Támadásom következő célpontja az ülőgarnitúra volt, amit felborítottam, végül a szekrények felé indultam. Ekkor azonban egy erős kéz hátra rántott.

Tudtam, hogy nem lehet Cassie, hisz neki nincs ekkora testi ereje, így lendületből behúztam a hátam mögött lévőnek. Taylor nyögött egyet, hátratántorodott, de nem esett el. Szemében a düh szikráit láttam, mielőtt nekem ugrott volna. Válla a gyomromat találta el, testsúlyával a földre vitt. Éreztem a fájdalmat, de nem érdekelt. Öklömmel ütöttem vertem, ahol értem, térdemet belevágtam az oldalába, miközben éreztem, hogy ő sem tétlenkedik. Cassie már felettünk volt és könyörgött, hogy hagyjuk abba. Végül mikor már mindketten véresek és kifulladtak voltunk, Cassie-nek sikerült szétszednie minket. Az öklöm több helyen vérzett, nagy esélyem volt egy orrtörésre, valamint a szám is megrepedt, de büszkeséggel töltött el, hogy Taylor sem volt sokkal jobb bőrben.

- Ti normálisak vagytok? - Cassie az idegösszeroppanás szélén állt - Hozok nektek jeget, addig próbáljátok meg nem kinyírni egymást.

Bár szívesen megtettem volna, jelenleg nem volt erőm hozzá, szóval csak lerogytam egy székre, amit valami csoda folytán nem döntöttünk fel, és fájós oldalamat fogtam. Azt hiszem, elég sok külsérelmi nyoma lesz ennek a kis összezörrenésnek.

Cassie nemsokára valóban visszajött egy-egy mélyhűtött termékkel a kezében. Az egyiket - ami ha jól láttam fagyasztott bab volt - nekem nyújtotta, amit rögtön hozzá is nyomtam az egyik sérült testrészemhez. Cass közbe beállt kettőnk közé, mintha még mindig attól félne, hogy kárt teszünk egymásban, kezét az oldalra tette, és fürkészően nézte az arcomat. Kék szemét röntgenként érzékeltem, olya volt, mintha egy nyitott könyv lennék előtte.

- Tay, szerintem most jobb lenne, ha elmennél - szólalt meg, majd egy perces csend után.

- De hát... - úgy tűnt Taylor nem számított erre a fordulatra, és ha őszinte akartam lenni én sem - és ha megint bevadul? Ha bánt?

Felhorkantottam, még a feltételezéstől is. Soha nem bántottam volna Cassie-t. Édesanyám mindig arra nevelt, hogy tiszteljem a nőket, így ez lett az egyik alapelvem. Nem érnék egyetlen ujjal sem nőhöz.

- Harry nem fog bántani - erősített meg szóban is Cassie, mire Taylor nagy nehezen felállt, felvette az ingjét, majd a kijárat felé ment.

- Majd hívj - szólt ki a liftből, mielőtt megnyomta volna a gombot.

Kettesben maradni Cassie-vel sokkal jobban megviselt, mint azt gondoltam volna. Egyik vágyam vetélkedett a másikkal. Legszívesebben magamhoz szorítottam volna, de legalább annyira lelkesen ordítoztam volna vele. Teljesen szétestem és mindez a miatt a lány miatt volt, aki itt állt előttem.

- Jól vagy? Elég ronda sebeket szereztél - kérdezte meg végül, és gyengéden kivette a kezemből a babot és óvatosan az orromra rakta - ezeket látnia kell egy orvosnak. Minek verekedtél össze vele?

Vállat vontam. Őszintén, kifejezetten jól esett a verekedés, legalább frusztrációm egy részét levezette. Még mindig rengeteg düh volt bennem, mert nem értettem, mi folyik köztem és Cassie között, mert Hayley nem hív vissza, mert úgy éreztem teljesen egyedül maradtam... De most, hogy itt voltunk, ketten és nem kiabáltunk egymással, napok óta először kezdtem megnyugodni.

- Miért jöttél ide? - Cassie sokkal közelebb volt hozzám, mint amire számítottam, így mikor felé fordítottam a fejem, csupán pár centiméter választott el minket egymástól. Az illata megcsapott, alig bírtam uralkodni fellobbanó vágyaimon. Szerencsére, azonban Cassie résen volt, és elhúzódott tőlem, mielőtt belebonyolódtunk volna ebbe az egészbe.

- Hogy értetted azt, hogy akarsz engem? - kérdeztem rekedten, ami csak növelte a kettőnk között lévő vibrálást. Miért nem tudok távol maradni tőle? Miért ülök megint az ő lakásában, mikor Hayley-hez kellett volna mennem?

- Már mindegy, nem igaz? - Cassie olyan halkan válaszolt, hogy alig értettem mit mond, a feszültség csak nőtt kettőnk között - Hisz, Hayley-vel vagy.

- Nekem fontos - feleltem, és megfogtam a kezét. Mintha csak elektromosság cikázott volna végig a testemen. Felnéztem Cassie kék szemeibe, amiben most csupán kétségbeesést és félelmet láttam. Nem akartam, hogy féljen. Meg akartam védeni a világ minden bajától, azt akartam, hogy az enyém legyen, csak az enyém - Mióta kimondtad, azokat a szavakat, folyamatosan ezen jár az eszem. Tudnom kell, hogyan értetted.

Cassie a mellkasomra tette a kezét, de egy percre sem szakítottuk meg a szemkontaktust. Éreztem, ahogy a keze felmelegít, a szám kiszáradt, epekedve vártam a válaszát. Ő kinyitotta a száját, de nem mondott semmit, csupán a vállamra hajtotta a fejét.

- Cassie, tudnom kell - erősködtem.

- Én azt hiszem, beléd szerettem - mondta ki azokat a szavakat, amiket olyan régen akartam tőle hallani.