2014. július 9., szerda

30. rész - Vihar előtti csend

Sziasztok!
Először is el szeretném mondani, hogy mennyire meghatottak azok a kommentek, amiket az előző bejegyzésem alatt hagytatok! Annyira örülök, hogy vannak, akik ennyire szeretik a történetet, bevallom nekem is kezd a szívemhez nőni, Cassie és CeCe karakterét pedig egyenesen imádom (tudom a legtöbben nem szeretitek CeCe-t). Szóval hivatalosan is eldöntöttem LESZ MÁSODIK ÉVAD :) A kezdő rész várhatóan - ha nem leszek Balatonon vagy külföldön - szeptember elsején kerül fel, új részekre pedig onnantól szombatonként számíthattok!
Na, de itt is lenne az új rész. Nem lett izgalmas, inkább az izgalmakat vetíti elő, de véleményt szívesen fogadok, hisz tudjátok mennyire fontos nekem a visszajelzés :) Tehát légyszi írjatok vagy pipáljatok! Nem annyira mellesleg az előző résznél megdöntöttétek a pipálási rekordot, amit köszönök szépen!
Fúú de hosszú lett, na haragudjatok!
Ölel titeket és kellemes olvasást kíván:
Raquel



Hayley-ék háza előtt álltam, ami egyáltalán nem volt kellemes, ugyanis az elmúlt pár nap esőzése ma sem maradt abba. Egyik kezemben a telefonomat fogtam, másikban az esernyőt és próbáltam minél kevésbé elázni. Gyorsan kikerestem Hayley számát, hogy egy utolsó próbálkozást tegyek a telefonos beszélgetésre, de megint csak a hangposta kapcsolt be.

- Szia! Itt vagyok nálatok, mert már komolyan kezdek érted aggódni- mondtam a sípszó után, bár ez az információ lehet felesleges, hisz pár perc múlva a saját szemével láthat majd.

Felmentem az ajtó előtt elhelyezkedő néhány darab lépcsőfokon, hogy bekopoghassak a piros ajtón. egypár másodperc telt csak el, mire kinyitották előttem az ajtót. Marie, Hayley anyukája kedvesen fogadott, úgy tűnt, épp a konyhából rángattam ki, hiszen ruhája felett egy köpenyt viselt.

- Szia, öreg - adtam egy pacsit Niconak, aki a konyhapulton üldögélt.
- Szólok Anyunak! - sikította és már ugrott is le, majd eszeveszett iramban kezdett felszaladni a lépcsőn.
- Nico lassabban, le fogsz esni onnan! - kiáltotta utána Marie, mielőtt hozzám fordult volna. - Kérsz valamit inni, enni?
- Nem, köszönöm szépen! - válaszoltam, azután leültem az egyik konyhaszékre.
- Őszintén örülök, hogy látlak! Aggódom Hayley-ért - kezdett bele, arckifejezésén lehetett látni, hogy őszinték szavai. - Egyik nap Hayley sírva jött haza, bezárkózott a szobájába és azóta nem is jött ki onnan! Csakis Nicoval hajlandó szóba állni. Nem megy dolgozni, nem eszik, nem csinál semmit.

Két ujjamat az orrnyergemhez emeltem és megmasszíroztam. Kifaggattam Cass-t, hogy mit mondott Hayley-nek; elmondása szerint egyáltalán nem volt vele durva, azonban ismertem a stílusát, illetve Hayley érzékenységét. Ami Cassie-nek csak egy dorgálás volt, az neki élete legrosszabb pár perce.

Mivel ezek után nem nagyon számíthattam arra, hogy le fog jönni, inkább én álltam fel és Marie-től elnézést kérve az emelet felé vettem az irányt. Az egyik szobából halk sugdolózást hallottam, így arra vettem az irányt. Mielőtt beléptem volna illedelmesen kopogtam, mire a beszélgetés elhallgatott.

A helyzet rosszabb volt, mint sejtettem. Hayley az ágyon feküdt, hihetetlenül soványan és sápadtan. Marie nem túlzott: látszott rajta, hogy napok óta nem evett. Kék szemeit ijedtem emelte rám, látszott, hogy nem számított az érkezésemre. Mellette ott feküdt a telefonja, ezáltal tudtam, megkapta az üzeneteimet, csak direkt nem felelt rájuk. Nico megérezte, hogy valami baj van, mert remek ösztönnel a kijárat felé vette az irányt.

- Harry! - szólított meg Hayley színtelen hangon. - Nem gondoltam volna, hogy ide jössz.

- Azért jöttem, hogy kimozdítsalak innen! - na, jó, ez nem volt teljesen igaz, azért jöttem, hogy elmondjam neki, hogy Cass és én... Szóval, hogy elmondjam neki, hogy megszegtem az adott szavamat és ahelyett, hogy kerültem volna Cassie-t, ahogy megígértem ismét összejöttünk. Vagyis még nem beszéltük meg, hogy együtt vagyunk-e, ámde ezen beszélgetés szempontjából, ez teljesen mindegy volt.

- Nem akarok kimenni innen - felelte, miközben a párnája szélével játszott.
- Hayley! Az nem mehet így tovább! Gyere, igyunk egy kávét!

Nem kevés munkámba telt, mire rávettem, hogy másszon ki az ágyból, mosakodjon meg és jöjjön velem. Végül mégis rászánta magát és őszintén, egy remek délutánt töltöttünk el együtt. Azonban ennek következtében még nagyobb bajba kerültem, mint amiben eddig voltam. Nem volt szívem, a más így is teljesen szétzúzott Hayley-vel közölni az igazságot, sőt, hogy jobb kedvre derítsem, még a holnapi Brit Awards-ra is elhívtam. Fogalmam sem volt, hogy ezek után mit is fogok pontosan Cassie-nek mondani, ellenben abban biztos lehettem, hogy egy hatalmas dráma van készülőben.
---
Aznap délután úgyis a Tower-ba készültem, így nem vacakoltam azzal, hogy felhívtam Cassie-t. Zayn-nel és Louis-val ebédeltem, akik kellőképpen kioktattak arról, hogy ebből az egész szituációból kizárólag rosszul jöhetek ki. Be kell látnom igazuk van, de egyszerűen nem voltam képes őszintén beszélni Hayley-vel. Ők nem látták, hogy nézett ki,  mennyire maga alatt volt, és tudom, hogy nem úgy tűnik, viszont én tényleg törődöm vele. Képtelen voltam a szakadék szélén ácsorgó lányt belelökni a mélységbe. Tényleg annyira szörnyű dolog volt ez tőlem?

Az lehet, hogy magamnak szépen el tudtam magyarázni,  miért nem gáz, amit csinálok, de Cassie még hátra volt. Az csupán enyhe kifejezés, hogy nem lesz boldog a dolgok alakulásától. Kissé zavarban voltam, amikor beléptem az épület előterébe. Azt kívántam, bárcsak a portás srác -, akinek már a nevét is megtudtam - ismét ki akarna innen hajítani, ehelyett, csak előzékenyen maga elé engedett és engedelmesen beütötte a számkódot, amivel feljuthattam, egyenesen a pokolba.

Óvatosan léptem be az előszobaként funkcionáló részbe, de mivel ez a rész, a nappali és a konyha teljesen egyben van, nem tudtam elrejteni magamat sokáig. Cassie és CeCe a kanapén ültek és nagyon szorgalmasan intéztek valamit, én feléjük vettem az irányt, miközben magamban az AC/DC halhatatlan slágerét a Highway to Hell-t dúdoltam. Adtam egy csókot Cassie-nek, majd egy puszit CeCe-nek, ám a beszélgetést ez sem húzta túl sokáig.

- Na, mi volt Hayley-vel? - most átkoztam magam, hogy beavattam Cass-t a délelőtti terveimbe.
- Nem egészen úgy alakult, ahogyan terveztem - kezdtem bele. - Igazából, az a helyzet, hogy eljön velem a Brit Awards-ra.

Cassie, aki éppen egy poharat készült elővenni a szekrényből, hatalmas lendülettel fordult meg. CeCe is abbahagyta a gépelést és érdeklődve pillantott fel.

- Hogy tessék? - Cass hangja megtévesztően nyugodt volt. Olyan vihar előtti csend érzésem lett tőle.
- Nem dobhattam - emeltem fel a kezemet védekezően. - Nem láttad őt. Egyszerűen nem volt hozzá szívem. Depressziós.
- És te úgy akarsz segíteni rajta, hogy elviszed egy díjátadóra? - Cassie oldalra fordította a fejét, hangjából csak úgy sütött a szarkazmus.
- Én vagyok az, aki miatt ilyen helyzetbe került - mutattam rá a nyilvánvaló tényre.
- Csak nekem szürreális ez a beszélgetés? - nézett segélykérően Cassie CeCe-re.
- Ó, én nagyon jól szórakozom, folytassátok csak nyugodtan!
- Ez hihetetlen - Cassie már kínjában nevetett. - Megkérdezhetem, hogy konkrétan mi is lenne a terved?  - nézett szemrehányóan rám.
- Azt hiszem, keresek neki valami állást - gondolkodtam hangosan. - Lehet, megkérdezem Pault, hogy dolgozhat-e nálunk.

A hatás, amit szavaimmal Cassie-nél kiváltottam gyors volt és látványos.

- Nincs azaz Isten, hogy én hagyjam, hogy veled dolgozzon - jelentette ki ellentmondást nem tűrően. - Jól van, szerzek neki valami állást, de lehetőleg, addig próbáld meg, nem megdönteni - ha pillantással ölni lehetne, akkor én már nem élnék.
- Visszavesszük? - CeCe teljesen összezavarodott, és ezzel nem volt egyedül.
- Nem - Cassie ezzel lezártnak tartotta a beszélgetést, és neheztelését jelezve szó nélkül hagyott ott.

CeCe még mindig mosolygott, mikor ismét a klaviatúra felé hajolt.

- Ez nagyon vicces lesz - szólalt meg hirtelen. - Te, Hayley, Cassie és Taylor ugyanazon díjkiosztón.

Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Taylor is ott lesz?

- Ő meg minek lesz ott? - akadtam ki. - Se nem zenész, se nem angol.
- Cassie sem zenész és nem is angol - válaszolta rezignáltan -, mégis ott lesz.
- Hogy tudsz ezen ilyen jól szórakozni? - kérdeztem rá. CeCe személyisége számomra rettentő taszító volt.
- Mint menedzsere, örülök, hogy a címlapokra kerül, akár egy botrány árán is. Mint egy olyan munkavállaló, aki nem szeretné elveszteni az állását, segítek a magazinokat lerázni. De mint magánember, már belefáradtam Cassie drámáiba, ha mindent a szívemre vennék, ami vele történik, akkor idegroncs lennék. Így inkább a vicces oldalát nézem. Lássunk be, van neki bőven!


Hát, ha valamivel egyet tudok érteni, azaz, hogy egy botrányos estének nézünk elébe.

6 megjegyzés:

  1. Ezen a részen nagyon jól szórakoztam!
    Szeptemberig újraolvasgatom a részeket, bememorizálom a rezzenéseket. ;)
    Pihend ki magad, mi újult erővel várunk vissza! ;)
    Hűséges olvasód, Lexa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Aranyos vagy, de azért addig még felkerül pár rész :)
      Rajta leszek :)
      Ölelééés :)

      Törlés
  2. Lassan kész szappanoperát csinálsz ebből a szerelmi háromszögből :) de nem baj így is fantasztikus lett rész és nagyon várom a folytatást.
    Annak meg külön örülök, hogy most már biztos, hogy lesz folytatás :) nyugodtan pihenj csak, mi, vagy legalább is én biztosan várni fogom a folytatást, még ha később is jön :) és sok sikert az egyetemhez is
    Puszillak, Elsie Flannery

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Tudom, tudom, de ez a fordulat kell a történet folytatásához :) Mellesleg nem is sokáig marad szerelmi háromszög, szóval nem lesz szappanopera a blogból :)
      Köszönöm szépen a támogatásodat :)
      Ölellek!

      Törlés
  3. Szia!
    Nem szoktam káromkodni, és lehet törölni fogod a kaommentet, de akkor is: bassza meg!!! Bekönnyeztem, mikor észrevettem, hogy tettél fel új részt, erre az is rátett egy lapáttal, hogy sírós filmet néztem, meg megláttam, hogy lesz második évad-halelujah-és az a kép Harry-ről.
    Rám számíthatsz, ha szakad, ha fúj én melletted fogok állni, mert tudom mennyit fektettél a blogba, milyen kedves és segítőkész ember vagy, és még sorolhatnám én várni fogom a folytatást, akármennyi ideig is kell.
    A rész nagyon jó lett, sokat nevettem és nem is unalmas. Ez az egyik kedvenc rérszem. Imádom Cassie és CeCe karakterét, úgy alapból, meg talán azért is, mert nagyon hasonlítanak rám. :) Harry meg, szegény szerencsétlen, ő már csak ilyen kis jószívű. Én akkor is imádom!! Meg téged is! <3
    Ahh, el sem hiszed, mennyire feldobtad a hangulatom.
    Sok sikert az egyetemhez!
    Sok-sok puszi! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Jajj, ne csináld ezt! Teljesen meghatottál :) Köszönöm szépen, én is imádlak téged :)
      Örülök, hogy tetszik a rész, őszintén fogalmam sem volt, hogy mit fogok írni - pedig általában mindig tudom - csak nekikezdtem és ez lett belőle :) Látom van olyan, akinek nem tetszik, de sajnos ez mindig benne van a pakliban... Igen, Harry szerintem nagyon jó szívű az életben is, egy csomó bizonyítékom van rá és szeretném ezt a blogra is átmenteni - bár az After az egyik kedvenc - ha nem A kedvenc - fanfictionöm, szóval bírom azt is, amikor szemétládaként van beállítva :)
      Ennek nagyon örülök, nekem pedig te, illetve ti ma is és tegnap is :)
      Köszönöm szépen :)
      Ölellek és puszi :))

      Törlés