2014. június 18., szerda

24. rész - Kételyek

Sziasztok!
Remélem, mindenkinek jól teltek a nyári szünet első napjai! 
Ehhez a részhez nincs sok hozzáfűzni valóm, remélem tetszeni fog, kérlek pipáljatok, írjatok stb. :)
Ölel titeket:
Raquel


Holt fáradtan estem be az ajtón. Egész nap - sőt, igazából a héten - Cassie főnökeit kellett leráznom. El kellett hitetnem Christian Hornerrel, Helmut Markoval és Adrian Newney-val, hogy pontosan tudom,  Cassie mit csinál, hol van, valamint mikor jön haza, noha ebből semmi nem volt igaz. Azon kívül, hogy CeCe feltételezése szerint Ausztráliában tartozódik, más információnk nem volt róla. A telefonja ki volt kapcsolva, sem Twittert, sem Instagrammot nem használt az elmúlt időszakban, mi több ami még meglepőbb a paparazzik sem szúrták ki.

CeCe lassan az idegösszeroppanás széle felé kezdett sodródni. Cassie-nek egy halom rendezvényen kellene megjelennie a jövő héten, de az elsőszámú főnökömnek fogalma sem volt, hogy addig haza méltóztatik-e jönni. Már meg is fenyegetett, hogyha hét végéig nem kap hírt Cassie felől, akkor kiutazunk Ausztráliába. Ezzel az a problémám, hogy Niconak szombaton lesz az ötödik születésnapja, amit nem szeretnék kihagyni egy kiszámíthatatlan nő szeszélyei végett.

Az előszobában ismét egy nagy csokor, sötétvörös rózsa várt. Csak  a szememet forgattam. Pontosan tudtam, ki a feladó, így a  kártyára se nézve hajítottam a fekete kukába a virágokat. Nem volt elég a  bűntudat, amit éreztem, Harry elintézte, hogy mindennap tárgyi emlékeztetője is legyen annak a borzasztó pillanatnak. Mióta megcsókolt a napjaim rettegésben telnek. El sem tudom képzelni, Cassie hogyan reagálna arra, ha megtudná a történteket. Nagyon jól tudtam, hogy Harry csupán kicsinyes bosszúból udvarol nekem és ez kifejezetten sértette az önérzetemet.

A konyha felé vettem az irányt, ahonnan mennyei illatok szálltak felém. Nem mondhatni, hogy iszonyatosan örültem annak, hogy egy fedél alatt kell élnem az anyámmal, de  azt el kellett ismernem, hogy a főztje sokkal jobb volt, mint az enyém. 

 Amikor beértem a helyiségbe tátva maradt a szám, ugyanis Anya egyáltalán nem volt egyedül. Harry mellette állt, épp a hagymát szeletelte fel, Nico pedig a könyökénél ágaskodott, hogy minél jobb rálátása legyen az eseményekre. Ha már nem sokkolt volna az a tény, hogy Harry Styles a lakhelyemen tartózkodik, biztos dobtam volna egy hátast attól, hogy látszólag mindenkit elbűvölt a környezetében. Anyám folyamatosan a haját igazgatta és úgy vihogott, mint egy tinilány, drága kisfiam pedig el nem mozdult volna hívatlan vendégünk mellől.

- Hayley - csapta össze a kezeit Anya, mikor meglátott. -, képzeld el a fiatalember hozzád jött, és felajánlotta, hogy segít a főzésben. Mint kiderült, igazi őstehetség.
- Ön túl kedves - felelte Harry egy szerény mosoly kíséretében. -, igazából, Nicoé az érdem.

- Anyuci - kisfiam immáron repült felém, akárcsak mindig, amikor meglátott. Gyorsan felkaptam,  s egy pillanatra el is feledkeztem arról,  mennyire bosszús vagyok. Pusztán Nicora figyeltem, a ragyogó, kék szemeire, amiket tőlem örökölt és arra a feltétel nélküli szeretettre, ami csak úgy árad belőle.

Mikor leraktam Nicot, öldöklő szemekkel meredtem Harryre. Próbált rettentő bűnbánó arcot vágni, azonban próbálkozása csúfos kudarcot vallott, gondolom, túl büszke volt magára, mert sikerült elbűvölnie a családomat.

- Esetleg beszélhetnék Harryvel pár percet? - kérdeztem, de a választ meg sem várva ragadtam meg a karját és rángattam be a nappaliba. Az elválasztó ajtót gondosan becsuktam, bár pontosan tudtam,  a vékony falak miatt minden szavam át fog hallatszani.

- Mégis mit keresel itt? - ugrottam neki rögtön.
- Nem válaszoltál az SMS-eimre, hívásaimra, így gondoltam hamarabb kapok választ, ha személyesen jövök el.
- Választ, mire?
- Arra, hogy eljönnél-e velem vacsorázni, holnap este a Le Gavroche-ban?

Hátat fordítottam neki. Talán elgondolkoztam volna a kérésén, ha normális körülmények között találkozunk. Harry sármja tagadhatatlan volt, rendkívül előnyös megjelenése pedig egy kedvelhető személyiséggel párosult. Ráadásul még Nico is megkedvelte. De min is agyalok? Hisz pontosan tudtam, mire megy ki a játék. Nem akartam kockáztatni a hihetetlenül jól fizető állásom, egy kissrác gyerekes bosszúja miatt!

- Harry, értem én, hogy szeretnél visszavágni Cassie-nek - kezdtem kedvesen. Na, igen, bármennyire is elküldtem volna a fenébe, újból kijött rajtam a konfliktuskerülő magatartás -, de nem hiszem, hogy én lennék a legjobb alany arra, hogy féltékennyé tedd.

Harry arcán egy értetlenkedő grimasz úszott át. Hitetlenkedve nézett rám, látszólag valóban megsértettem őt a szavaimmal.

- Te komolyan azt hiszed, Cassie miatt hívlak randira? - nézett rám kérdőn.
- Mi más okod lenne rá? - kérdeztem vissza zavartan.

Harry horkantott egyet, majd úgy nézett végig rajtam, mintha egy teljesen másik embert látna, mint eddig.

- Nem hittem volna, hogy ilyeneket hiszel rólam - motyogta csalódottan. - Ha hiszed, ha nem, teljesen tisztességesek a szándékaim, nem akarlak kihasználni. Én holnap ott leszek az étteremben pontban nyolckor, remélem, eljössz! Amennyiben nem, akkor nem foglak többet zavarni.

Ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést és síri csendben elhagyta a házat. Kábán bámultam utána, szavai  totálisan felkavarták a lelki nyugalmamat.

Gépiesen láttam el a további feladataimat. Nico este meg is jegyezte, hogy olyan, minthogyha ott se lennék, ezért próbáltam összeszedni magam, és teljes egészében az általam felolvasott mesére koncentrálni, de nem egészen sikerült.

Hittem is, meg nem is, amit Harry mondott. Nem tudtam elképzelni, hogy ilyen hamar túl legyen Cassie-n. Még ha tényleg nem az a szándéka, hogy bosszúként használjon fel, akkor is borzasztóan erősek lehetnek az iránta való érzései. Mindannyian tudjuk, hogy a szeretet és a gyűlölet között csak hajszálnyi különbség van. Kell nekem egy olyan kapcsolat, ami ennyi bajjal jár? Ehhez képest, mégis azon gondolkozom, hogy elmegyek. A válásom óta először fontolgatom a randi lehetőségét és azért ez jelent valamit. A szívem mélyén be kellett vallanom, szívesen eltöltöttem volna vele egy estét. Eddig soha nem néztem rá igazán úgy, akár egy férfira, mivel a főnököm főnökével járt, de most… egész vonzó gondolatnak tűnt.

Persze a hosszú távú következményekkel  úgyszintén számolnom kellett. Ha ebből akár mindössze egy kis morzsa is Cassie fülébe kerül… Nos, ebben az esetben örülhetek majd, hogyha a csatornázási műveknél kapok állást.

 Habár hulla fáradt voltam, az agyam csak nem szerette volna abbahagyni a kattogást. Éberen feküdtem az ágyban és vártam, hogy végre álomba szenderüljek, ezáltal kiderülhessen, mit tartogat számomra a holnap.
---
Másnap reggel a telefonom csipogására keltem fel. Engem is meglepett, milyen mérhetetlen csalódás lett úrrá rajtam, amikor felfedeztem,  csupáncsak CeCe keres. Újabb Cassie nélküli nap, mikor az volt a feladatom, hogy Rihannát a városba csalogassam, hátha Cassie nem ér vissza a Brit Díjátadó Gálára.  Természetesen a gondolataim teljesen máshol jártak.

Az aznapi reakcióim egy külső szemlélő számára valószínűleg nevetségesek lehettek. A telefonom minden egyes csengésére ugrottam,  aztán minden egyes alkalommal csalódnom kellett. Harry nem keresett, ennek következtében csakis remélni mertem, tényleg  eljön este. Öntudatlanul döntöttem el, hogy elmegyek és a felismerés szinte mellbe vágott. Tényleg el akartam menni.

A munkaidőm percei csigalassúsággal peregtek. Régóta nem éreztem ezt a fajta türelmetlenséget. Mindig is utáltam randizni, ezzel szemben most valahogy vártam az estét.

Mikor hazaértem azzal kellett szembesülnöm, hogy nincs, mit felvegyek. Ezen a klisén felnevettem. Tíz éve nem kellett azon aggódnom, mit viselek egy randin, de még akkor sem szerepelt a partnereim között egy  húszéves milliárdos, akinek a lábai előtt hevert a fél világ. Csak sóhajtottam egyet, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

 Jóllehet elég konzervatív voltam randizás terén, azért mindenemet rendesen szőrtelenítettem, kiszedtem a szemöldökömet, majd  rám egyáltalán nem jellemző módon erős sminket tettem fel. Miután mindezzel kész voltam, visszatértem a ruha problémájára. Eddig túlzásnak éreztem Cassie hatalmas gardróbját, ellenben jelenleg hálás lettem volna azokért a ruhákért. Végül egy fekete koktélruha mellett döntöttem, ami ugyan körülbelül 1990-ben volt divatos, de még ez felelt meg legjobban az alkalomnak.

A taxi pontosan érkezett meg, amiért irtó hálás voltam, azt hiszem, belehaltam volna, ha várakoznom kell. Megadtam az étterem nevét, mire a taxi London legfelkapottabb része felé vitt engem. Mikor megálltunk, leesett az állam. Ilyen helyeket maximum a filmeken látni, hirtelen nekem a Mr.&Mrs. Smith jutott eszembe, ami egy kissé morbid egy első randi előtt. A tengerkék szemű, hosszú, szőke hajú, magas recepciós lány igen látványosan nézett végig rajtam, mire elpirultam, mi több csak suttogva mertem kiejteni Harry egész nevét. A változás nem is lehetett volna látványosabb. Rögtön mérhetetlenül udvarias lett és egy hátsó terem felé vezetett.

Hatalmas kő esett le a szívemről,  amikor megláttam Harryt. Rendkívül elegáns volt, így  ismételten szégyenkeznem kellett a ruházatom miatt. A lány lelépett, Harry pedig sugárzó arccal jött elém.

- Szia! Nem hittem volna, hogy eljössz - köszöntött.

- Szia! Őszintén? Én sem - mondtam,  ezután hevesen dobogó szívvel foglaltam helyet a széken, amit előtte Harry udvariasan kihúzott előttem.

7 megjegyzés:

  1. Alakulnak a dolgok :) azért én kíváncsi vagyok mi lesz hogy Cassie visszatér :) hamar hozd a folytatást :)
    xoxo Elsie Flannery

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Alakulnak bizony :) Arra még egy iciripicirit várni kell, de lesz belőle gond bőven, ezt megígérhetem :)
      Terveim szerint szombaton jön az új rész :)
      Ölellek!

      Törlés
  2. Huhuhu!
    Most hagyd abba.
    NEM HOZHATOD ÖSSZE HARRY-T HAYLEY-VEL!!!
    Megtiltom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huhuhu! Szia!
      Ezek szerint Hassie-nek szurkolsz? :P Megnyugtat, ha azt mondom messze még a vége?
      Ölellek!

      Törlés
  3. Oh yeah!
    Annyira vártam az új részt és tudtam, hogy fantasztikus lesz, de erre azért nem gondoltam volna. Csatlakozom az előttem szólóhoz, ne merd összehozni azt a kettőt, vagy kirobbantom a harmadik világháborút.
    Amúgy nagyon sirály rész lett, alig várom a szombatot-ugye akkor lesz?
    Na mindegy, kiburom valahogy.
    Puszika!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy várod a részeket és hogy ismét megleptelek. Kérlek, azt azért ne robbantsd ki :D Azt tudom erre csak válaszolni, mint az előbb: messze még a vége :)
      Terveim szerint szombaton, igen :)
      Puszillak!

      Törlés
  4. Szia!
    Olyan régóta olvasom a történeted, hogy hivatalosan is a kedvenc bloggerinám lettél. Katt a blogomon a 'Rólam, az íróról. :)' részre!
    Szívesen kiraknálak cserének ezen kívül, szólj ha benne vagy!
    Ha van kedved iratkozz fel!
    Csenge xx
    http://vvnrm-alexandra.blogspot.hu/

    VálaszTörlés