23. rész - Fagyizás

Sziasztok!

Először is, ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni az új részre, remélem megértitek, hisz ez az időszak szerintem mindenkinek elég stresszes. 

Ettől eltekintve, reménykedem pár kommentben az új részhez, mert mint mindig most is érdekel a véleményetek :)

A részhez még hozzá tartozik, hogy képzeljétek, Timi Dreams elvállalta, hogy innentől bétáz nekem, amiért nagyon hálás vagyok, hisz mint gondolom észrevettétek, nem vagyok a helyesírás bajnoka :) Remélem, így még élvezhetőbbé válnak a részek!

Ennyit a csacsogásól. holnap eredményhirdetéssel jelentkezem!

Ölel titeket:

Raquel

Elképedve bámultam magam elé. A gyönyörűen fényezett gesztenyefa parkettáról visszaverődött a reggeli nap sugara, ami egyenesen a szemembe sütött, de nem törődtem vele. Az előbb kapott információk teljesen lezsibbasztották az agyamat, alig bírtam gondolkodni. Hallottam, hogy CeCe tovább beszél hozzám, azonban szavai nem álltak össze mondatokká, nem értettem a lényegüket. Olyan volt, mintha a világ elhalványodna körülöttem, csak arra a pár szóra bírtam fókuszálni, amit az előbb hallottam: Cassie elment és nem akar tőlem semmit.

Hálás voltam CeCe-nek, amiért a körülményekhez képest együttérzőn adta át az üzenetet, ámde ez az összképen nem sokat javított. Nem elég, hogy Cassie elhagyott, még ahhoz sem talált engem elég méltónak, hogy maga mondja el az ítéletet. Csak simán elsétált, mintha mi sem lenne természetesebb.

A kezembe temettem az arcom. Még mindig nem hittem el, hogy ez történik. Annyi furcsaságát elfogadtam, a szeszélyességét, a hangulatingadozásait, a hirtelen haragját, a makacsságát. Mindent lenyeltem, amit tudtam, mert ezek mind elhalványultak amellett, aki ő valójában volt. Viszont most a harag összeszorította a mellkasomat, legszívesebben törtem, zúztam volna magam körül. Nem teheti ezt velem!

A szoba hirtelen elcsendesedett, CeCe nem beszélt tovább, csupán együttérzően nézett rám. Hayley az ablaknál állt, csendesen bámult ki az ablakon, kék szemében könnyek gyűltek. Nem egészen értettem, hogy miért ő sír, de kedves volt tőle, hogy így átérzi a problémámat. Önuralmam utolsó cseppjeibe kapaszkodva felálltam, kezet fogtam CeCe-vel, majd a kijárat felé vettem az utat.

Mikor kiértem a Tower elé, még egyszer hátranéztem. Szilárd elhatározásommá vált, hogy soha többet ne rakjam be ide a lábam. Egyrészt a dühöm mondatta ezt velem, másrészt a felfedezés, hogy én Cassie-nek mindössze egy játék, egy unaloműző voltam, aki jött, mikor hívták és lekopott, amikor őnagyságának úgy támadt kedve.

Már épp szálltam volna be a kocsiba, mikor egy vékony hang szólított meg, közvetlenül a hátam mögül. Megfordultam és Hayley-vel találtam szemben magam. Nem igazán voltam beszélgetős hangulatomban, de paraszt sem szerettem volna lenni, így érdeklődve néztem rá. Ő a szokásos zavarával küzdött, ám végül összeszedte a bátorságát és megszólalt.

- Nem akarom zavarni, csak arra gondoltam... - itt nagyot nyelt, látszott rajta, hogy ismét erőt vesz rajta a lámpaláz - szóval, a fiam, ha valami stressz éri, vagy rossz kedve van, akkor megkér, hogy vigyem el fagyizni. Arra gondoltam, hogyha esetleg szeretné valakinek kiönteni a lelkét, akkor ismerek egy nagyon jó fagyizóst a környéken. Persze, ez butaság - hajtotta le a fejét  , biztos vannak barátai, akikkel eltöltheti az idejét. Kérem, ne haragudjon, amiért zavartam!

Indult volna vissza, mikor utána kiáltottam. Őszintén, meg sem fordult a fejemben, hogy bárkivel is beszéljek, szívesebben választottam volna a magányos tombolást, vagy egy hosszú futást, ellenben volt a lányban valami, ami meggyőzött arról, lehet, ő lenne a megfelelő arra, hogy valakinek úgy teljes egészében elmondjam a véleményemet.

- Várjon! CeCe nagyon megsértődne, ha most elrabolnám pár órára?

- Nem hinném - mondta mosolyogva -, mióta Cassie elment, inkább úgy érzem, útban vagyok neki.

Bólintottam, és kinyitottam előtte az anyósülés ajtaját. Egy közeli cukrászda felé vettük az irányt, Hayley az autóból hívta fel CeCe-t, aki tényleg elég könnyen elengedte. Nem tudom, miért, de Hayley szégyenlőssége üdítően hatott rám. Annyira más volt, mint Cassie őrjítő szexuális kisugárzása. Őt inkább egy olyanfajta lánynak tudnám elképzelni, akivel hosszú romantikus sétákat lehet tenni a parton, az éjszaka közepéig beszélgetni egy üveg bor mellett vagy éppen viccelődve főzőcskézni a konyhában. Ő egy normális, hétköznapi lánynak tűnt, aki ugyan félénkebb az átlagosnál, de sokkal kiegyensúlyozottabb és szerethetőbb, mint a vad és kiszámíthatatlan Cassie.

- Harry, zöld a lámpa - Hayley vékony hangja rántott vissza a valóságba, mire gyorsan a gázra tapostam.

Nagy nehezen leparkoltam, aztán a bejárat felé vettük az irányt. Elmosolyogtam magam, ugyanis mikor udvariasan előre engedtem, véletlenül hozzá értem a derekához, mire összerezzent. Egyértelműen Cassie ellentéte.

Mindketten rendeltünk egy hatalmas fagyi kelyhet és leültünk egy ablak melletti kis asztalhoz. Be kell valljam, a fagyi tényleg isteni volt itt.

- A fiadnak igaza van - kezdtem bele a beszélgetésbe, amikor már majdnem megettük az adagunk felét -, már most, sokkal jobban érzem magam. Mennyi idős?

-  Öt éves - válaszolta egy büszke mosoly kíséretében.

- Az apukája veletek él? - a kérdésemet rögtön meg is bántam, mert arca rögtön elsötétült és elkezdte ismét kerülni velem a szemkontaktust.

- Azért vagyunk itt, hogy rólad beszéljünk - kerülte ki ügyesen a kérdésemet, de egy bátortalan mosolyt megindított az irányomba.

Most én kezdtem el turkálni a kajámat. Nehezemre esett Hayley előtt Cassie-ről beszélni. Az autónál még jó ötletnek tűnt ez az egész, ám jelenleg valahogy a torkomon akadtak a szavak. Az elmúlt pár percben annyira lekötött Hayley, hogy elfelejtettem mennyire mérges vagyok. Az imént viszont, hogy ismét eszembe jutott az a megalázó szituáció, amibe kerültem, ismételten komoly vágyat éreztem, hogy összetörjek valamit magam körül. Mintha Hayley olvasna komor gondolataimban, éreztem, ahogy kicsiny kezeit megnyugtatóan az enyémre teszi. Hálásan mosolyogtam rá.

- Cassie nagyon sérült - mondta halkan, minthogyha valami nagy titkot árulna el. - Nem tudom, hogy pontosan mi történt vele, viszont az a mai napig nagyon kihat rá. Tudod, ha egy nő elveszti a bizalmát a férfiakban, azt rendkívül nehéz visszahozni. Szerintem Cassie csak magát védi, ezért viselkedik veled így.

Nem voltam benne biztos, hogy még mindig Cassie-ről beszélünk-e vagy inkább magáról Hayley-ről. Főleg, hogy Hayley testtartása megint zárkózott lett, hátradőlt a székben és kezeit összefonta a mellkasa előtt. Teljesen kizárt.

- Soha nem ártottam neki - válaszoltam hasonlóan csendesen.

- De ha beléd szeret, akkor árthatsz neki. Még úgy is, hogy nem tudsz róla.

- Ez nonszensz. Azért szakít velem, nehogy egyszer a jövőben valamivel megbántsam? - csaptam az asztalra, mire a körülöttünk ülők szemrehányóan néztek rám.

- Szerencsés vagy. Téged még nem bántottak meg úgy, hogy az egész életedre kihasson. Keress egy  lányt, aki még nem sérült meg olyan szinten, mint Cassie.

Hayley ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, mert elkezdte összeszedni a holmiját. Én is elkezdtem pakolni, meg persze, rendeztem a pénzügyeket is.

A visszaút a Tower-ig hasonlóképp szótlanul zajlott, akárcsak az odaút. Mikor leparkoltunk, Hayley szinte kiugrott a kocsiból és már indult is volna a bejárat felé, ha nem fogom meg a karját. Nagy, világoskék szemei elképedve néztek rám, nem értette, mi történik. Hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megcsókoltam. Pár másodpercig tartott csak az egész, majd mikor eltávolodtam, mélyen a szemébe néztem, ami még mindig a döbbenettől csillogott.

- Talán nem szeretem azokat a lányokat, akik nem sérültek - mondtam elköszönésképpen, ezután beindítottam a motort és elhajtottam, ott hagytam a még mindig sokkos Hayley-t.