6. rész - Szégyen a futás, de hasznos

Sziasztok! Itt a legújabb rész, remélem tetszeni fog! Mivel szeretném színesebbé tenni az oldalt, ezért úgy gondoltam, hogy a fejezet elején egy kép fogja jelezni, hogy épp kinek a szemszögéből olvashatjátok a történet folytatását.

Reggel ismét rossz kedvűen keltem. Már csak két napom volt hátra és vissza kellett mennem Londonba. Persze, ennek voltak pozitívumai is: láthattam végre a családomat, a barátaimat és elkezdhettünk készülni a turnéra, ami miatt nagyon izgatott voltam. Viszont ez azt is jelentette, hogy Cassie-t itt kellett hagynom.  Amit tegnap mondtam neki, azt komolyan gondoltam. Nem voltam hajlandó, csak úgy belenyugodni az elutasításba. Főleg azért nem, mert tudtam, hogy vonzódik hozzám. Vagy legalább is kedvel. Csak valamiért nem hajlandó ezt elismerni.

Ha őszinte akartam lenni, fusztrált ez az egész helyzet. Találkoztam azzal a lánnyal, akit 3 év óta álmaim nőjének tartok, működött is köztünk a kémia, erre hirtelen meggondolja magát és közli, hogy soha semmi nem lesz köztünk. Komolyan mondom, női logika.

Felesleges energiáim levezetése végett, úgy gondoltam elmegyek futni. Megragadtam a telefonomat és beledugtam egy fülhallgatót és kerestem egy rockosabb számot.

Persze, amint kiléptem az utcára, máris észrevettem a paparazzókat. Ez volt ennek a városnak a hátránya. Az embernek egy perc magánélete sem maradt. 

Gyors tempót vettem fel, a futás végre lenyugtatott egy kicsit. Épp egy újságárus előtt futottam el, mikor megláttam a mai címlapokat. Hirtelen áltam meg, egy gyalogos belém is jött hirtelen, de nem érdekelt. Az egyik újságot levettem és döbbenten olvastam el a szalagcímeket.

BOTRÁNY! RIHANNA ÉS CASSANDRA CLARKE MEZTELEN FÜRDŐZÉSE!

Gyorsan megvettem az újságot és haza felé vettem az irányt. Julien már felkelt, jó szokásához híven a tévét bámulta. Levetettem magam az egyik fotelba és kinyítottam a lapot. Két teljes oldal volt tele Rihanna és Cassie fotóival, amik valahol a belvárosban készülhettek. 

A Forma-1-es csillag és az énekesnő tegnap nagyon kirúgott a hámból! Rihanna és legjobb barátnője, Cassandra Clarke egy felkapott szórakozóhelyen kezdte az estét, ahol már az elején felhívták magukra a figyelmet.

"A biztonsági őrök azt javasolták nekik, hogy menjenek egy külön terembe, hogy nyugodtan tudjanak szórakozni - idézi fel egy neve elhallgatását kérő alkalmazott - de ők erről hallani sem akartak. Rendeltek maguknak egy csomó italt, majd elkezdtek táncolni. Hamar társaságuk akadt, de úgy tűnt, ez egyáltalán nem zavarja őket. Nem maradtak sokáig, de ez alatt az idő alatt tetemes mennyiségű alkoholt elfogyasztottak"

A két celeb estéje azonban itt még nem ért véget. Nem sokkal a klubból való távozásuk után feltűntek Paris Hilton extra exkluzív partyján is, ahol szintén tomboltak. Miss. Hilton hamar meg is kérte őket, hogy távozzanak, miután szemtanúk szerint az asztalon kezdtek el táncolni. 

Ezek után úgy tűnt haza felé veszik az irányt. Csak hogy valamelyikük másképp dönthetett, hisz limuzinjuk megállt az egyik legforgalmasabb közlekedési csomópont kellős közepén, a két hölgy pedig, a népes nézőközönséggel mit sem törődve, ruháit szétdobálva frissítette fel magát a tér közepén található szökőkútban. 

Az estének végül a rendőrök vetettek véget, akik a két híresség testőreinek segítségével halászták ki őket a szökőkútból. Ma reggel a los angelesi ügyészség elmondta, hogy nem emelnek vádat Rihanna és Miss. Clarke ellen. 

Cassandra azonban megrövidítette itt tartózkodását és ma reggel ismeretlen helyre repült.

- Jó képek - kapta ki a kezemből az újságot Julien - Lássuk be, mind a kettő igen jó nő.

Nem igazán kötött le Julien hülyesége. A gondolataim Cassie körül jártak és azon tünődtem, vajon hol lehet most. Így hogy elhagyta a várost nem tudtam felvenni vele a kapcsolatot, vagy csak nagyon nehezen. 

- Hova mehetett? - csupán magamban töprengtem, de Julien válaszolt.

- Lehet, hogy Londonba, ha jól tudom ott lakik.

Ez jó hír volt, hisz ez azt jelenti, hogy haza térve megkereshetem, de jelenleg kételkedtem, hogy ott lenne. Nyilván azért hagyta el a várost, hogy kissé hagyja lenyugodni a kedélyeket. Tehát nem lett volna túl logikus, hogy a paparazzókkal szintén nem szűkölködő Londonba menjen ebben a helyzetben.

Csak egyetlen egy ember jutott eszembe, aki tudhatja Cassie tartózkodási helyét és még azt is tudtam, hogy hol keressem. Viszont rossz hír volt, hogy amikor legutóbb láttam, akkor megfenyegetett, hogy ha ismét oda dugom a képem, akkor péppé ver. 

- El kell mennem - vetettem oda barátomnak, aki csak vállat vont. 

---

El sem hittem, hogy ismét itt állok. Az egész annyira megalázó. Nagy levegőt vettem és bementem az edzőterembe. Ugyanaz a recepciós lány fogadott, mint a legutóbb és ismét hatalmas vigyorra húzta a száját, amikor meglátott.

- Mr. Lautnernek csak délután lesz órája - mondta, mielőtt megszólalhattam volna.

- Most nem őt keresem - próbáltam ugyanolyan szívélyesen mosolyogni, ahogy ő is tette - Öhm, Mr. Clarke itt van?

A lányon látszott, hogy meglepődik a kérdésemen. Gondolom ez a Blake gyerek nem volt valami társasági lény..

.

- Persze, hogy itt van - felelte - Hátul a ringnél megtalálod.

Ismét átvágtam a termen, majd beléptem a hátsó részre. Blake valóban ott volt, egy idősebb ijesztő külsejű emberrel egyetemben, aki épp nagyon magyarázott neki valamit. Már az ajtóból is éreztem, hogy ezzel a taggal nem érdemes újjat húzni. Haja már őszes volt, de az izmok még mindig kidagadtak pólója alól, bicepsz tekintetében pedig felvehette volna a versenyt Blake-kel. Ő vett előbb észre, állával felém bökött, mire Blake is megfordult.

- Már megint te? - üdvözölt mérhetetlenül barátságosan, majd leugrott és felém vette az irányt - Mit akarsz?

Megköszörültem a torkomat. Bár Blake-ről is el tudtam képzelni, hogy pillanatok alatt kicsinál, ha idegesítem, mégis a másik fickó idegesített jobban. 

- Beszélhetnék veled négyszemközt?

Blake hátranézett és bólintott, mire az ősz pasas vállat vont és kiment a teremből. Kicsit hangosabban fújtam ki a levegőt, amit Blake is észrevett és gúnyosan el is mosolyodott.

- Szóval? Még ma meg fogom tudni, hogy miről van szó?

- Cassie-t keresem - vallottam be. Miért vagyok, hogy akárhányszor itt járok mindig hihetetlenül zavarban vagyok - Ma reggel elrepült és fogalmam sincs, hogy hová...

.

Blake szinte metszően nézett engem. Valószínűleg éppen azon tanakodik, hogy segítsen-e nekem vagy sem. Nem éreztem túl jónak az esélyeimet, tekintve, hogy egyszer már összehozott egy randit, másodszor pedig mégis csak a húgáról volt szó. Én sem játszom kerítőt a tesómnak. Fura lenne.

- Miért kéne neked megmondanom, hogy hol van, ha ő nem akarja hogy tudd? - kérdezte kis tanakodás után.

- Honnan veszed, hogy nem akarja? 

- Tudod, miután tegnap te mentél el helyettem ebédelni vele, volt velem egy kis beszélgetése - válaszolt - kiabált, de annyit ki tudtam venni belőle, hogy nem igazán akar veled találkozgatni. 

Elhúztam a számat. Blake nem fog segíteni ebben teljesen biztos voltam. Talán próbálkozhatok Rihannánál, de az esélyeim vészesen romlottak és ezt éreztem.

Már éppen fordultam volna meg, hogy kimegyek az ajtón, mikor Blake utánam szólt.

- Tetszik a kitartásod. Tudod, mit tanultam, mióta kickboxolok?

Nem igazán értettem a kérdést, így csak fejet ráztam.

- Minnél inkább harcolsz valamiért, annál inkább lesz édes a győzelem. Te valamiért - komolyan mondom fogalmam sincs, hogy miért - de nagyon kedveled a húgomat és nem félsz harcolni érte. És ez tetszik.

- Akkor segítesz? - vontam fel a szemöldököm. Nem tudtam elképzelni olyan embert, aki jobban 

különbözött volna tőlem, mint az előttem álló izomtorony, de még is ő volt az első, aki mintha kapiskálta volna, miért is szeretnék annyira Cassie-vel lenni.

- Nem biztos, hogy tudok - vont vállat - de egy próbát megér. Cassie Rio de Janeiro-ban van a szüleinknél. Esélyed nincs ha egyedül mész oda, de szerencsédre, holnapután én is oda megyek. Nem tudom miért, de kedvellek szóval jöhetsz te is. De figyelmeztetlek, én csak bejuttatni tudlak oda, Cassie-vel nem tudok segíteni. És 21 év kőkemény tapasztalata mondatja velem, hogy nem lesz egyszerű dolgod.