4. rész - Kellemetlen ébredés

(Harry)

Nem tudom, hogy pontosan mire ébredtem: az erős napsütésre vagy arra a rikácsoló női hangra, ami körülöttem osztogatta a parancsokat. Szememet bántotta az erős fény, a fejem majdnem szétrobbant és legszívesebben ráordítottam volna a nőre, hogy fogja már be. Kellett hozzá pár pillanat, hogy belőjem, hogy hol vagyok. Egy bézs kanapén feküdtem, de a környezet egyáltalán nem volt ismerős. Aztán bekúsztak a tegnap este emlékképei.

- Végre Csipkerózsika is felébredt? - kérdezte a rikácsoló hang. Felpillantottam és ugyanaz a szőke nő állt felettem, akivel tegnap este is meggyűlt a bajom.

- Ha útban vagyok, akkor miért nem keltett már fel hamarabb? 

- Higgye el, ha rajtam múlt volna, maga már rég nem lenne itt - felelte majd kifele sétált. Felálltam és követtem magassarkúja kopogását, ami egy tágas mediterrán stílusban berendezett konyhába vezetett.

  

- Ha nem magán múlt, akkor kin? - kérdeztem, bár pontosan tudtam a választ.

- Cassandra kifejezetten a lelkemre kötötte, hogy eszem ágába se legyen Önt felébreszteni, sőt megkért, hogy kínáljam meg kávéval is. Szóval kávét?

- Kérek szépen - bár teljesen másról akartam vele beszélni, egy jó erős fekete kávé sokat segített volna rajtam - Cassie hol van?

- Merem remélni, hogy az edzőteremben - felelte, miközben kitöltötte nekem a kávét - de nála ki tudja? Cukor, tej?

- Simán, feketén. Mikor jön vissza?

Végigmért hideg, barna szemeivel. Nem tehettem róla de a frászt hozta rám. Olyan volt, mint egy őrmester, vagy ilyesmi.

- Nézze - mély levegőt vett - én nagyon jól ismerem ezt a lányt. Egyértelműen nem akar magával beszélni. Ha akarna akkor megvárta volna, amíg felébred. Menjen haza, aludja ki magát és felejtse el Cassandra Clarke-ot.

Azzal lezártnak tekintette a beszélgetést és kivonult. Egy hatalmas termetű, kopasz pasas magasodott hirtelen mellettem, ami egyértelmű jelzés volt, hogy indulnom kéne. Kezdtem nagyon ideges lenni. Beszélni akartam Cassie-vel.

A biztonsági tag egyenesen a kijárathoz kísért, majd határozottan becsapta maga mögött az ajtót. Észrevettem pár paparazzit a környéken, aminek egyáltalán nem örültem. Pontosan tudtam, hogy pár perc múlva ezek a képek már fenn lesznek az interneten. 

Iszonyú hosszúnak éreztem azt az időt, amíg a taxi megérkezett. Próbáltam hívni Julient is, de ki volt kapcsolva. A várakozás csak növelte bennem a feszültséget. Hangosan becsaptam a hátam mögött a west hollywoodi lakás ajtaját. Egy csinos szőke lány erre vihogva elszaladt mellettem, őt egy magas barna követte. Csak remélni mertem, hogy ezek után barátomat már egyedül találom. Valóban egyedül álldogált a konyhában, ő sem lehetett fenn túl régóta, szőke haja szerteszét állt. Türelmetlenül ledobtam magam az egyik székre.

- Mi a gubanc? - húzta fel a szemöldökét Julien - amikor utoljára láttalak, akkor nagyon egymásba voltatok gabalyodva Cassie-vel.

- Ja, csakhogy azóta felszívódott.

- Tudod, ha szexszelsz valakivel és ő utána egy szó nélkül lelép, az általában egy elég erőteljes jelzés.

Mogorván bámultam rá. Most nem volt túlságosan szükségem Julien okoskodására. 

- Nem feküdtünk le - mormogtam - sőt az egész nagyon furcsa volt. Egyszer úgy tűnt, hogy többet akar, majd utána olyan volt, mint valami jégkirálynő.

- Mondtam én neked, hogy nem százas az a csaj - Julien részéről ennyivel le volt rendezve a történet.

- Nem tudod a telefonszámát? - nem volt különösebben valószínű, hogy ilyen egyszerűen megoldódik az életem, de egy próbált megért. 

- De ott van a telómban, rögtön Scarlett Johanson után - forgatta a szemeit - egyébként is, mit mondanál neki?

- Kérdezni akarok tőle pár dolgot.

Julien csak vállat vont, majd kiment átment a nappaliba. Utána mentem de csak az ajtó félfának dőltem. Julien közben bekapcsolta a TV-t, de én még mindig a szemközti falat tanulmányoztam.

- Ezt fogod csinálni egész nap? - kérdezte fél óra után. Mikor nem válaszoltam, hatalmasat sóhajtott - Ha nagyon kell, akkor meg tudom szerezni, de nem fogsz örülni a módnak.

Nem válaszoltam, csak kérdőn nézetem rá

.

- Nos, Taylor Lautner régi barátom, és ő nyilván tudja a telefonszámát. Viszont az már nem olyan egyértelmű, hogy miért is kérem el tőle. 

- És hol találjuk meg Lautnert?- kérdeztem.

- Héhéhé, mi ez a többes szám? - elindultam az ajtó felé, és kis késéssel meghallottam magam mögött az ő lépteit is - Tudod, én arra gondoltam, hogy felhívom...

---

Nem sokkal később egy edzőterem előtt parkoltunk le. Halkan horkantottam. Hát persze, hogy itt van, hol máshol is lehetne?

A recepciós lány érdeklődve kapta fel a fejét mikor beléptünk.

- Miben segíthetek? - nem lehetett nem észrevenni, ahogy kihúzta magát így dekoltázsára jobb rálátásunk lett.

- Taylor Lautnert keressük - mondta magabiztosan Julien, de a csaj elbizonytalanodni látszott.

- Sajnálom, de...

- Nem gond Laura, beengedheti - mondta egy biztonsági ember, aki eddig az ajtóban állt. Julien oda ment hozzá és köszöntötték egymást - hátul találod - informált.

Ahogy átmentünk a termen, minden szem ránk szegeződött. Nem értettem, hogy mi ennyire feltűnő bennünk, de igazából annyira nem is foglalkoztatott. A szemben lévő ajtónál is két kigyúrt gorilla strázsált, így biztosra vettem, hogy emberünket mögötte találjuk.

Úgy tűnt Julien mindenkit ismer, mert itt is simán átengedték. A hely ahová beléptünk inkább egy box teremnek tűnt, mint egy mezei edzőteremnek. Még egy ring is fel volt állítva a közepén, amelyben épp Lautner rohangált, egy magas sötét hajú fazonnal. Ő lehetett az edző, mivel néha kijavította Lautner mozgását, vagy bekiabált egy-egy parancsot. Épp kick box edzés mehetett, mert az ütések mellett a rúgásokat is gyakorolták.

Úgy egy fél óra után leálltak és Lautner észrevett minket. Hatalmas mosollyal köszönt, majd mindketten bemutatkoztunk.

- Ezer éve nem láttalak, haver - mondta éppen Juliennek - Mi újság? Egyszer el kéne ugrani sörözni.

- Kéne nekünk valami - fogtam bele, nem igazán szerettem volna végig hallgatni a bájcsevejüket.

- Mit tehetek értetek? - kérdezte. Ingerelt az udvarias modora.

- Csak egy telefonszám kéne - feleltem - Cassandra Clarke-é. 

- Mit akartok tőle? - érdekes módon a kérdés nem Taylortól, hanem az edzőjétől származott. Leugrott a ringből és egyenesen felénk tartott. Zöld szeme barátságtalanul mért minket végig. 

- Semmi közöd hozzá - vágtam rá. 

A srác erre felhúzta a szemöldökét. Úgy tűnt Taylort eléggé szórakoztatja a helyzet, de nekem már elegem volt. Miért olyan nehéz kinyögni egy telefonszámot?

- Igazából elég sok közöm van hozzá. Blake Clarke - nyújtott nekem kezet - Szóval mit is akarsz a húgomtól?