19. rész - Megdöbbentő információk

Sziasztok!

Itt is vagyok az új résszel, kérlek, ha tetszik, akkor kommenteljetek, vagy pipáljatok, sokat jelent nekem!

A másik blogon fejléc készítő versenyt rendezünk, ha valaki kedvet érez magában egy kis szerkesztésre, oldalt a link, nagyon szívesen látjuk!

Ölel titeket:

Raquel

Nem is lehettem volna boldogabb. Nem volt elég, hogy éjnek évadján kirángattak az ágyból, hogy most azonnal mennem kell Spanyolországba, most még játszhattam nyomozósat is. Nem mintha nem örültem volna az utazásnak. Még soha nem jártam az Egyesült Királyságon kívül, így rendkívül izgatott voltam, bár a repülőút egy kicsit félelmetes volt.

Nem csak az utazás, de a Forma-1 is teljesen új terület volt számomra. Soha nem értettem, miért vonzza az embereket egy olyan sport, ahol hangos ketyerékben mennek körbe-körbe egy épített versenypályán. De most, hogy itt vagyok és látom ezt a rengeteg embert, egyenruhában, izgatottan, őszintén: engem is elkapott a varázsa.

Megismerkedhettem a Red Bull csapat legnagyobb részével. Christian Horner, mint csapatfőnök folyamatosan rohangál, mindenre és mindenkire figyel. CeCe határozottan utasított, ha ő mond nekem valamit, azt haladéktalanul, kérdés nélkül teljesítenem kell. Úgy tűnt ő itt az atyaúristen. Legjobban Adrian Neweyt kedveltem meg, rendkívül kedves ember volt, még nem sikerült kiderítenem pontosan mit is csinál, de rengeteg idő töltött Cassie-vel, úgy tűnt ő a kedvence. Cassie csapattársával is hamar megismerkedtem, Sebastian Vettel a négyszeres világbajnok elég vicces figura volt, most is épp vele sétáltam a paddockban.

Épp ebédidő volt, amit azért is élveztem, mert végre nem zúgtak a motorok. Már kezdett megfájdulni tőle a fejem. Bár mindenki azért panaszkodik, hogy mennyire halkak, nekem igenis nagyon hangosnak tűntek. A csapaton belül viszont pánik volt, úgy tűnt a "mi" motorjainkkal valami probléma van.

Sebastian és Cassie is ezt vitatták meg mellettem, amikor egy piros egyenruhás - azt hiszem Ferraris - srác lépett elénk. Nem volt túl magas, de elég masszív testfelépítése volt, arca kissé kisfiús, de elég határozott vonásokkal, szeme kék. Határozottan kezet nyújtott Cassie-nek és Sebnek, majd ridegen végigmért. Nem tudom miért, de a tekintetétől kirázott a hideg. Anélkül, hogy egy szót is szólt volna hagyott ott minket, de kissé bunkó magatartása úgy tűnt csak nekem tűnik fel, a többiek teljes lelki nyugalommal folytatták tovább társalgásukat.

- Ő meg ki volt? - kérdeztem még mindig a találkozás hatása alatt állván.

- A neve Kimi Räikkönen - felelte Seb. Cassie érdeklődve vizsgálgatta az arcomat, mire fülig elpirultam - Rendes srác, csak nem túl beszédes.

- És akkor még enyhén fogalmaztál - bólintott Cassie, majd egy szembejövő nyakába ugrott.

- Szóval ilyen, ha Cassie kedvel téged - jegyeztem meg nem minden él nélkül.

- Ezek szerint nem jöttök ki jól? - vonta fel a szemöldökét Sebastian - Pedig aranyosnak tűnsz.

- Ő kicsoda? - nem gondoltam, hogy meg tudnám magyarázni, hogy mennyire nem kedveljük egymást Cassie-vel. Ez olyan dolog volt, ami belülről jött mindkettőnknél, nem hinném, hogy egyszerű lenne ezt megértenie egy külső szemlélődőnek. Inkább azzal foglalkoztam hát, hogy megtanuljam új munkahelyem csínját-bínját.

- Jean-Eric Vergne. De mindenki csak JEV-nek hívja - nagyon erősen próbáltam arra koncentrálni, hogy minden nevet meg tudjak jegyezni. Rengeteg új arcot kellet belevésnem az emlékezetembe, de elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy legalább egy szemernyi elismerést kicsikarjak CeCe-ből.

Mikor egy sereg dögunalmas sajtókonferencia, eligazítás és csapat megbeszélés után beestünk a hotelba, már szinte állni sem bírtam. Fogalmam sem volt, hogy ez ennyire megerőltető. Meglepő volt látni, hogy itt mindenki mennyire megörül a másiknak, leginkább olyannak tűntek, mint egy nagy család. Csak a pilóták voltak kissé ridegebbek egymással, ők csapatokba verődve beszélgettek egymással. Be kell valljam őszintén, hogy a legnagyobb benyomást Kimi Räikkönen tette rám, a nap folyamán találkoztam vele még egy párszor, és határozottan volt valami nagyon vonzó benne.

Ahelyett azonban, hogy végre ágyba kerülhettem volna, eszembe jutott a Cassie-től kapott feladat. Elég furcsa volt, hogy egy ilyen feladatot rám bíz és nem CeCe-re, az meg még ijesztőbb volt, hogy senkinek nem szólhatok róla. Úgy tűnt ez valami személyes dolog lehet.

Nem hazudtam, tényleg volt egy kapcsolatom a rendőrségnél, de elég személyes jellegű. Konkrétan a volt férjem legjobb barátja és hát nem igazán beszéltünk a válás óta. De most nem volt más lehetőségem, így szem forgatva tárcsáztam.

- Hayley, minden rendben van? - kérdezte meglepetten, mikor végre felvette.

- Szia, Phil - köszöntem - Persze, minden okés, csak egy szívességet akarok kérni tőled. Esetleg még a munkahelyeden vagy?

- Még bent vagyok. Miért?

- Ki kéne nekem derítened valakiről valamit - válaszoltam - nagyon fontos lenne, az új főnökömnek kell.

- Nem is tudom, Hayley - Phil hangján hallottam, hogy viaskodik magával - ez totál szabályellenes!

- Nézd, nem tudom, hogy miért, de a főnökömnek nagyon kell ez az információ. Tudod, hogy mióta... Szóval, jelenleg nincs sok pénzem, kell az állás.

- Sajnálom, ami köztetek történt, komolyan, de...

- Kérlek, kérlek, kérlek!

- Jó, jó, mond a nevet.

- Maximilian Strauss.

Pár percig csak a klaviatúra hangját hallottam, majd Phil nagyot füttyentett.

- Ki a főnököd és mit akar ettől a pasastól? - kérdezte meg végül gyanakodva.

- A főnököm Cassandra Clarke - feleltem - és fogalmam sincs mit akar tőle.

Phil belehümmögött a telefonba. Néhány másodpercig csak a szuszogását hallottam, majd belekezdett.

- Maximilian Strauss angol üzletember, mellesleg jól ismert drogbáró és emberkereskedő. Főleg Rióban üzletelt, de úgy három éve teljesen felszívódott. Ausztráliában és az USA-ban körözés alatt áll. Kb. egy éve kaptunk egy fülest, hogy látták őt Máltán, majd pár hónapja Cipruson, de a helyi rendőrség nem talált semmit. De Hayley. Ez az ember veszélyes. Több rendbeli gyilkossággal, zsarolással és emberrablással vádolják. És elég sok bizonyítékuk van

- Értem - elképzelni nem tudtam, hogy mit akarhat egy ilyen embertől Cassie.

- Vigyázz Cassandra Clarke-kal - Phil ezt olyan komolyan mondta, hogy komolyan megijedtem - Itt vannak róla képek. Úgy tűnik egy ideig Maximilian Strauss szeretője volt. A riói rendőrség nem tudta megállapítani, hogy benne volt-e a bűncselekményekben, de a nevelőapjára való tekintettel nem vádolták meg végül semmivel.

Teljes mértékben lefagytam. Sok mindent el tudtam hinni Cassie-ről, de azt nem, hogy cinkosa egy gyilkosnak, vagy ami még rosszabb, hogy ő maga is az. Lehet, hogy csak egy fiatal kori hiba, nem? Hogy csak beleszeretett egy rossz emberbe, és amikor kiderült, akkor ott hagyta?

- Köszönöm szépen - köszörültem meg a torkom, majd leraktam a telefont. Elindultam Cassie és Rihanna közös lakosztálya felé, bár még mindig le voltam fagyva az információktól. Szerencsémre Cassie nyitott ajtót, mert fogalmam sincs, hogy milyen ürügyet találtam volna ki Rihannának, vajon mi az, amit nem mondhatok el előtte. Cassie amint meglátott elkomorodott az arca, és bár csak egy hálóinget viselt, rögtön kilépett a folyosóra és becsukta maga mögött az ajtót. Én elkezdtem neki mondani a megtudott információkat, leszámítva azt a részt, amit róla megtudtam. Úgy tűnt megnyugszik egy kicsit, hátát a falnak vetette, és megkönnyebbülten támaszkodott a térdeire.

- Cassandra - mondtam kelletlenül - muszáj megkérdeznem valamit.

Cassie nem válaszolt, csak mindent tudóan nézett rám. Volt valami nagyon meggyötört a tekintetében, soha nem láttam őt ennyire sebezhetőnek. A tökéletesség látszata, ami mindig körül lengte őt, most hirtelen elpárolgott, csak egy megtört lány állt itt előttem, egy lány, akinek nagyon súlyos titkok nyomhatták a vállát.

- A rendőr, akivel beszéltem, azt mondta, hogy maga és Maximilian, szóval, hogy együtt voltak.

 Cassie lerogyott a szőnyegre, és nagy kék szemeivel rám bámult. Nem tudtam, hogy fog-e válaszolni, de életemben először tudtam elhinni, hogy ő még csak egy huszonegy éves fiatal lány, aki hihetetlenül egyedül van.

- Ez nagyon bonyolult - szólalt meg végül - ő szörnyű dolgokat tett velem, és szörnyű dolgokra vett rá, de hihetetlenül szerelmes voltam. Nem tudom megmagyarázni, de amit ő mondott, az jónak tűnt, bármit megtettem volna érte. Én... a hatása alá kerültem.

- Mit tett érte, Cassie? - kérdeztem meg végül. Erre összerezzent, felkelt és ismét önmaga volt.

- Nagyon köszönöm, hogy segített nekem, végtelenül lekötelezett. Felejtse el, amit az imént mondtam, nem lényeges. Nem a múltban kell élni, hanem a jelenben, nem igaz? Jó éjszakát.

Tehetetlenül néztem, ahogy elindul az ajtó felé. Soha nem éreztem magamhoz őt ennyire közel. Pontosan ismertem azt, mikor egy fiatal és naiv lány beleszeret egy férfiba, aki csak árt neki. Hisz én is egy ilyen lány voltam.

- Nem kell nekem elmondania, ha nem akarja - mondtam, mielőtt bemehetett volna - de valakivel beszélje meg. Az ilyen titkok egy idő után felmorzsolják az embert.

Cassie visszanézett és még egy hálás mosolyt küldött felém. Én egy hasonlóval válaszoltam és bár engem lepett meg a leginkább, rá kellett jönnöm, hogy kettőnk között megtört a jég. Bár valószínűleg nem leszünk a legjobb barátnők, de végre meg tudtam érteni, hogy miért is olyan távolságtartó és arrogáns mindenkivel. Egy rossz kapcsolat mindenkit megváltoztat, és nagyon úgy tűnt, hogy Cassie talán az egyik legrosszabb kapcsolatba került, amibe csak kerülhetett.