16. rész - Figyelj és tanulj

Sziasztok!

Tudom, nem mostanra vártátok az új részt, de rá kellett döbbennem, hogy holnap semmi időm nem lesz, tehát gondoltam jobb előbb, mint később!

Köszönöm szépen ismét a kommenteket és a pipákat, remélem nem kedvtelenített el titeket az összezörrenés Cassie és Harry között.

Azt, hogy kibékülnek-e ugyan nem tudjátok meg ebből a fejezetből, de megígérem a következő részben, már lesznek fejlemények!

Oldalt láthatjátok, hogy nyitottam egy új oldalt, ha szeretnétek tudni a véleményemet  a blogotokról, nyugodtan írjatok nekem oda!

Nem is locsogok itt tovább: Kellemes olvasást!

Ölel titeket:

Raquel

Nyolc óra tíz perc volt, és CeCe még mindig sehol. Az előtérben üldögéltem kezemben egy napilappal, de túl ideges voltam ahhoz, hogy lekössenek a hírek. A portás már percek óta furcsán méreget, szerintem nem sokára ki fog dobni innen. Ingerülten néztem meg az órámat. És még CeCe mondta, hogy nem szereti, ha késnek.

Végül nem a liftből, hanem a bejárati ajtón keresztül érkezett meg kifogástalan megjelenéssel, hatalmas napszemüveggel. Bólintott a portásnak, majd intett nekem, hogy menjek vele. Beszálltunk a liftbe, amely azon nyomban el is indult velünk.

- Nos, jól figyeljen rám, mert csak egyszer mondom el. Cassie elég nehéz eset, tehát ne szájaljon vele, és bármennyire is felbosszantja, ne felejtse el, hogy maga elsősorban az ő alkalmazottja. Múltkor nem váltottunk szót a fizetéséről. Mint minden asszisztens, maga is teljesítményarányos fizetésben részesül, ami annyit jelent, hogy az alapfizetése, az én fizetésem 10%-a. Az én fizetésem meg Cassie fizetésének 10%-a, tehát minden hónapban más összeg. Szabadnapja akkor van, amikor Cassie-nek, szabadsága is. Maga fogja bonyolítani a hívásait, természetesen a legfontosabbakon kívül. Partikra és díjátadókra fog vele járkálni, szóval szerezzen be ilyen alkalmakon is viselhető ruhákat. Írok egy listát a legfontosabb telefonszámokról, tanulja meg őket fejből minél előbb. Cassie a kávét cukor nélkül, sok tejjel issza, ha kávét kér, maga repül, nem szereti, ha megvárakoztatják... Mi a fene?

Az információ áradat további részétől az mentet meg, hogy végre megérkeztünk a lakásba, ami szó szerint darabokban hevert. Minden berendezési tárgy a földön hevert, a legtöbb törötten. Szájtátva léptünk ki a liftből. Csodálkozásunkból CeCe zökkent ki hamarabb, aki gyorsan a nappali közepére ment, majd leguggolt így eltűnt a szemem elől. Gyorsan utána mentem, és döbbenetemben a szám elé kaptam a kezem.

Cassie a földön kuporgott egy szál köntösben, fejét a térdeire hajtva. Első pillantásra is átjött, hogy rémes állapotban van, valamint, hogy ő az okozója a körülöttünk keletkezett káosznak. Jobb kezén ugyanis egy hatalmas vágás éktelenkedett, amiből még mindig szivárgott a vér.

- Hozz a fürdőszobából fertőtlenítőt és valami kötszert - utasított nyomban CeCe - utána csinálj neki egy kávét és keríts valami fájdalomcsillapítót.

Szótlanul tettem, amit kért, bár nem túl gyorsan, ugyanis fogalmam sem volt, hogy merre kéne keresnem a fürdőszobát. A lakás nagy volt, így bele telt egy kis időbe, mire eljutottam a megadott szobába. Hál'istennek a gyógyszerek itt is a tükör mögött voltak, így legalább erre nem kellett időt pazarolnom. A szekrényben Aszpirint is találtam, úgy gondoltam, ez megfelel fájdalomcsillapítónak. Szerencsére hamarabb visszataláltam.

- Magánál, még egy lajhár is gyorsabb. Kávé! Víz! - kaptak a következő parancsokat CeCe-től, aki még mindig Cassie mellett guggolt.

- Heikki mindjárt itt lesz - mondta épp, mikor vizet töltöttem.

- Heikki elmehet a pokolba - Cassie hangja rekedt volt a fáradtságtól. Éltem a gyanúperrel, hogy egy percet sem aludt az éjszaka.

- Ha van egy kis esze, akkor oda is szívesebben megy, mint ide - válaszolta CeCe. Egy biztos: ezt a nőt sem a kedvességéért fogom megszeretni - De ma jól kell kinézned.

- Nem kell.

- De. Ma délután van a Stella McCartney divatbemutató.

- Mond le!

- Nem mondom - állt fel CeCe - Stella már kifizetet, a neved rajta van a modellek listáján. Alszol néhány órát, Heikki egy kicsit formába hoz és indulsz.

- És ha nem?

- Utána néztem Miss. Parker anyagi helyzetének. Ha nem mész, akkor elárulom neki, hogy mennyit kapsz ezért a showért, és hogy ebből mennyi lenne az ő részesedése és hidd el, saját kezűleg fog fellökni a kifutóra.

Odamentem a vízzel, de kávét nem tudtam készíteni, ugyanis a kávéfőző darabokban hevert a padlón. Ezt CeCe is észrevehette, mert nem szólt egy szót sem, csak átvette tőlem a csomagomat. A vizet és az Aszpirint Cassie kezébe nyomta, majd nekilátott kitisztítani a hatalmas sebet a kezén.

Én visszamentem a konyhába, hogy ne legyek útban. Nem sokkal később CeCe is követett, természetesen ugyanolyan hatékonyan intézkedett, mint az előbb a nappaliban.

- Itt van Cassie telefonja - nyomta a kezembe az említett tárgyat - hívd fel Stella McCartney-t és mond meg neki, hogy egy órát csúszni fogunk, de nem kell aggódnia. Utána hívd fel Heikki Huovinen-t mond meg neki, hogy jöjjön ide egyre. Ha ezzel végeztél, tárcsázd Behati Prinsloo-t. Ha jól tudom a városban van és nagy szükségünk lenne a segítségére.

Azzal fogta magát és elindult a lift felé. Egyáltalán nem örültem, hogy magamra hagy a cseppet sem a legjobb formáját hozó Cassandrával, akitől alap állapotában is frászt kaptam. Próbáltam felidézni azokat a neveket, amiket CeCe a fejemhez vágott és azt mondani, amit mondanom kellett. Az tuti, hogy ez a munka nem kevés stresszel jár.

CeCe 10 perc múlva jött vissza, kezében egy nagy pohár Starbucks kávéval, melyet azon nyomban átadott Cassie-nek.

- El kell intéznem pár hívást - szólt oda nekem - ha megitta dugd ágyba!

Odamentem Cassie mellé, akit így jobban is szemügyre vehettem. Kezén a seb most barna volt a fertőtlenítőtől, szeme alatt fekete karikák voltak, szeme vérvörös. Kortyonként itta a kávét, mintha még a nyelés is komoly kihívás elé állítaná.

- Könyörgöm, ne állj már ott, mint valami börtönőr - szólt rekedtes hangján, mire leültem vele szemben.

- Miss. Clarke, Miss. Debois azt kérte...

- Cassandra. A nevem Cassandra - vágott a szavamba - Az övé pedig Cecilie, de álmodban fojt meg, ha így hívod, szóval ajánlanám a CeCe megszólítást.

- Miss. Debois nem engedte meg...

- Ha CeCe hangot ad elégedetlenségének, akkor mondd, hogy én engedtem meg. Bár szerintem erre magától is rá fog jönni.

Kezével elkezdte masszírozni a halántékát.

- Szóval, CeCe azt mondta... - kezdtem bele újra.

- Tudom, hogy mit mondott, nem vagyok süket. Ha megittam megyek is az ágyba. Férjnél van?

A kérdés megdöbbentett. Nem számítottam magánjellegű kérdésekre már rögtön az első napon. Egyáltalán nem akartam erről beszélgetni, főleg nem Cassandra Clarke-kal, de hát mégis csak a főnököm, nem? Válaszolnom kell neki.

- Elvált vagyok - mondtam végül.

- Miért váltak el? - faggatott tovább, miközben még egy kortyot ivott. Átkoztam CeCe-t, hogy miért hozott ilyen nagy pohárral.

- Ez bonyolult - szegeztem le a szemem. Ehhez már tényleg semmi köze nem volt.

- Maga szerint létezik a nagy Ő? Sokszor tűnődöm ezen. Úgy tűnik, a világ tele van elbaszott emberek elbaszott kapcsolataival. Vannak, akik felvállalják, hogy igen pocsék életem van, van akik hatalmas mosoly mögé rejtik a problémájukat. De soha nem láttam, hogy valaki boldog lett volna egy párkapcsolatban. Soha...

Nem szóltam egy szót sem. Tudtam nem érdemes. Nem ismertem Cassie-t, így halvány lila fogalmam sem volt róla, hogy pontosan miről is beszél. De úgy tűnt az időközben visszatért CeCe-nek van, mert mindentudó szemmel nézett a lányra.

- Feküdj le - szólalt meg - Aludnod kell egy kicsit. Miss. Parker, kérem kísérje be, ellenőrizze, hogy tényleg lefekszik, ott még nem tette tönkre a berendezést, szeretném, ha ez így is maradna. Utána jöjjön vissza.

A hatalmas, fehér hálószoba valóban érintetlennek tűnt, csak az ágynemű volt összegyűrve. Úgy tűnt ketten aludtak az ágyban, de ezt nem tettem szóvá. Nincs sok közöm hozzá. Cassie engedelmesen lefeküdt, hihetetlenül kimerült lehetett, mert szinte nyomban elaludt.

CeCe, amint meglátott már el is indult, így nekem rohannom kellett utána.

- Első lecke, amit megtanul tőlem: mindig mindent tudnia kell ahhoz, hogy ne érjék meglepetések.

Nem egészen értettem, hogy mire akar kilyukadni, de nem mertem rákérdezni. Egyre inkább úgy éreztem, nem nekem való ez a munka.

Azt hittem az előtérből kimegyünk az utcára, de ismét tévedtem. A portáshoz mentünk, aki érkezésünkre hatalmas mosolyt erőltetett magára.

- Miss. Debois. Miss...

- Ő Miss. Parker, innentől nekünk dolgozik. Ki volt múlt éjjel az éjszakás? - tért rögtön a tárgyra.

- Paul, asszonyom - válaszolta rögtön szerencsétlen ember, aki még a nyakát is behúzta CeCe láttán.

- Esetleg még itt van?

- Azt hiszem, asszonyom. Máris kihívom Önnek.

- Második lecke: féljenek magától azok, akiktől információt kell szereznie - nézett rám CeCe, mikor emberünk hátra iszkolt. Hát a félelem az megvan...

Kis idő múlva két ember jelent meg. A második kicsit álmosnak és meggyötörtnek tűnő ember, biztosan csak Paul lehetett. Nem túl lelkesen lépett elénk, de ezt valahol meg is értettem.

- Az érdekelne minket - vágott szokása szerint a közepébe CeCe - hogy esetleg járt-e valaki Miss. Clarke-nál az éjszaka.

Paul megfogta CeCe karját és egy kicsit arrébb vitt minket, nehogy a látszólag erősen a fülét hegyező portás meg ne halljon.

- Elnézést kérek, de ezért simán kirúghatnak - szabadkozott - igen, volt itt egy fiatal srác, olyan éjjel két óra körül. Nagyon részeg volt, folyamatosan ordítozott és Miss. Clarke-ot hívta. Végül nem volt jobb ötletem, mint feltelefonálni. Miss. Clarke felvitte.

- Magas, göndör, sötét hajú, tele tetoválással? - kérdezte CeCe.

- Ő volt az - bólintott.

- Mikor ment el?

- Olyan éjjel 4 körül, elég feldúltan.

CeCe biccentett, majd megragadta a karomat és arrébb rángatott.

- A mai feladatod: beszélned kell Harry Styles-szal. Ki kell derítened, hogy mi történt, és hogy mekkora botrány várható miatta.

Bambán bámultam főnökömre. Ezt tuti nem gondolhatta komolyan.