15. rész - Senki sem tökéletes

Sziasztok! 

Mint ígértem itt is az új rész, ami miatt be kell valljam izgulok nagyon, ugyanis még nem írtam ilyen stílusú fejezetet, örülnék, ha képnék visszajelzést, hogy nagyon béna volt-e.

Ezen kívül szeretném megköszönni, hogy minden bejegyzéshez kapok kommenteket, köszönöm, nagyon sokat jelent! Szeretném még köszönteni új olvasóimat, remélem nem fogjátok megbánni a feliratkozást!

Kellemes olvasást és jó hétvégét kíván:

Raquel

Láttam, ahogy Harry szeme kerekre tágul a meglepetéstől, ahogy részeg agyáig eljutottak a szavaim. Engedett a szorításomon, ami megkönnyebbüléssel töltött el. Tudtam, hogy soha nem bántana, egyszerűen nem olyan ember, de ebben az állapotban nem voltam biztos benne, hogy kontrolálni tudja-e az erejét. A lift megállt és gyengéden a lakás felé löktem Harryt.

- Fú, de kör alakú! - tette meg a zseniális megállapítást. Zöld szemével az én tekintetemet kereste miközben átvágtam az előtéren és a konyha felé igyekeztem. Hallottam lépteit magam mögött, puszta jelenléte is idegessé tett. Bekapcsoltam a kávéfőzőt, majd töltöttem egy pohár vizet és odanyomtam a kezébe.

- Miért nem válaszoltál az SMS-emire? - suttogta. Hangja meggyötört volt, mintha a kínok kínjait élte volna át.

- Igyál - szóltam rá - Holnap iszonyatosan másnapos leszel.

Nem fogadott szót. A poharat a pultra tette, megfogta a kezem és magához húzott. Kezét a derekamra tette így csapdába ejtve engem. Másik kezével kisimította a hajamat az arcomból. Szeméből olyan gyöngédség áradt, amit még nem láttam soha. Lehajolt hozzám, libabőrös lettem azon a ponton, ahol orrával hozzám ért. Mélyet szippantott, majd gyengéd csókot nyomott a kulcscsontomra. Végighaladt a nyakamon egész a fülem mögött lévő érzékeny pontig. El akartam lökni magamtól, de nem volt erőm hozzá. Ahhoz túlságosan is akartam.

Átkaroltam a vállát, mert a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot. Ezt ő is észrevette, mert megfogta a fenekemet és felemelt, majd ráültetett a pultra. Gyengéden megcsókolt, majd lefelé haladva a testemen egészen mellemig csókolgatott. Mikor visszatért a számhoz, kezével a vállamhoz nyúlt és letolta rólam a köntöst. Hosszú ujjával a hálóingem pántja alá nyúlt, majd letolta a vállamon. A pehelykönnyű anyag hangtalanul hullott le a munkalapra. Ismét felém hajolt, élveztem, ahogy ajkaival a vállamat érintette.

- Annyira jó illatod van - mondta rekedten.

Megfogtam a pólója szegélyét és a segítségével levettem róla. Egy laza mozdulattal ledobtam a padlóra. Ujjaim hegyével végig simítottam a mellkasát. Érdeklődve nézte a kezemet, ahogy felfedezi a testét, fegyelmezetten állt és hagyta, hogy azt tegyek vele, amit akarok. Magamhoz húztam, ő elhelyezkedett a lábam között és hevesen csókolózni kezdtünk. Éreztem, ahogy Harry testéből elkezd sugározni a hő, keze egyre inkább elvándorolt, először a mellemre, onnan a derekamra, majd a bugyimhoz. Ez volt rajtam az utolsó ruhadarab, de Harry ettől is hamar megszabadított. Nem éreztem fairnek, hogy én meztelen vagyok, rajta még azonban ruha van, így kicsit babráltam az övével, majd a nadrágját és a bokszerét egy mozdulattal toltam le. Hatalmasat nyögött a nyakamba megkönnyebbülésében, amiért merevedő férfiasságát kiszabadítottam az őt kordában tartó anyagokból. Kezemmel körbefogtam a feszes bőrt, hüvelyujjammal végigsimítottam a makkján. Légzése egyre ziháltabbá vált, mozdulatai egyre sürgetőbbek. Őrjítően lassan kezdtem el mozgatni a kezemet, mire a vállamba harapott, hogy felgyorsítson. Kicsit emeltem a tempót, erősen, de nem durván markoltam.

- Mindjárt elmegyek - dörmögte bele a hajamba, mire ismét lassítottam a tempón, elégedetlenségét nyögéssel jelezte.

- Azt akarom, hogy bennem menj el - suttogtam bele a fülébe - Sokszor!

Harry megragadta a kezemet, a neki megfelelő tempóra váltott. Éreztem, ahogy a forró lé végigfolyik az ujjaimon. Harry pihegve borult a vállamra, gyönyörködve néztem fel-lemozgó mellkasát. Mikor láttam, hogy figyel ujjaimat egytől egyig a számba vettem és lenyalogattam. Remek íze volt, ezt el kell ismernem.

- Most én jövök - mondta, majd letérdelt a lábaim közé. Először a térdhajlatomra nyomott egy puszit, majd lassan haladt felfele a combomon. Mikor már egészen felért, akkor a másik lábammal is megcsinálta. Mikor megéretem a száját magamon, hangosan felnyögtem. Selymes nyelvével végignyalta a területet, majd a csiklómat ingerelte. Hátra dőltem, a hideg pult pár másodpercig enyhülést nyújtott felhevült bőrömnek. Harry kezeivel lenyomta a csípőmet, így megakadályozva, hogy mocorogjak kényeztetése közben. Számon kontrolálatlan nyögések csúsztak ki, kezeimmel göndör hajába túrtam. Harry addig folytatta édes tevékenységét, míg hangos kiáltással szét nem hullottam a karjaiban. Belekapaszkodtam izmos karjába, majd felhúztam magam ülő helyzetbe. Zöld szemei vidáman csillogtak, mikor ismét felkapott.

- Hálószoba? - kérdezte szűkszavúan, mire csak fejemmel intettem. Mikor beértünk óvatosan tett le az ágyra. Felcsúsztam egészen a fejtámláig, ő követett. Kényelmesen elhelyezkedett a lábaim között, éreztem, ahogy keményen nekem nyomul. Mindketten hatalmasat nyögtünk mikor lassan belém hatolt. Lassú tempót vett fel, hagyta, hogy hozzászokjak. Szeme elsötétült, lökései közben szájával ismét bejárta a nyakamat, végül a számnál kötött ki, csókja heves, szinte vad volt. Egyre jobban növelte a tempót, éreztem, ahogy a gyönyör lassan erőt vesz rajtam. Átkaroltam a nyakát, szinte kapaszkodtam belé.

- Erezd el - suttogta a fülembe - Gyerünk, baby, menj el.

Szavai hatására elengedtem magamat, hatalmas nyögéssel adtam át magam a semmihez nem fogható eufóriának. Harry még lökött rajtam néhány erőteljeset, majd éreztem, ahogy magja megtölt. Pihegve gurult le rólam, mindketten izzadtak és kielégültek voltunk. Harry megfogta a kezemet majd magára húzott. Fejemet a vállán pihentettem, lábam átvetettem derekán, ujjammal mellkasán köröztem. Pilláim nehezek voltak, megnyugtató volt hallgatni Harry csillapodó légzését.

- Aurora? - szólalt meg végül.

- Ühüm - sem erőm, sem kedvem nem volt beszélni.

- Van különösebb oka, vagy csak tetszett anyukádnak? - próbált szóra bírni Harry.

- A nagymamámat hívták így - válaszoltam álmos hangon - Neked mi a második neved?

- Edward - mondta, mire elmosolyodtam - Mi az?

- Semmi, csak nagy Twilight fan voltam - vallottam be - Igaz, én végig Jackob-nak szurkoltam. Igaz, ennek egyéni indítatásai voltak.

Mindketten elhallgattunk. Meglepően régóta nem gondoltam Taylorra. De lássuk be, nem éppen ez a legmegfelelőbb alkalom, hogy róla merengjek.

- Miért jöttél ide? - kérdeztem, megtörve ezzel a csendet. Zöld szemeivel rám nézett, én kíváncsian bámulta vissza rá.

- Mit gondolsz? - kérdésre kérdéssel válaszolt.

- Őszintén mondom, hogy ötletem sincs.

- Kedvellek - suttogta, mire én felültem.

- Harry, te nem is ismersz engem - csóváltam a fejem. Az egész annyira nonszensz.

Ő is felült a fejemet maga felé fordította és gyengéden megcsókolt.

- Tudom rólad, hogy gyönyörű vagy, erős, bátor, kitartó, büszke, intelligens, hűséges - sorolta minden szavánál egy apró csókot nyomva a vállamra - Tökéletes.

- Senki sem tökéletes - mondtam. Felkeltem és kimentem a szobából.

Szörnyű állapotban hagytuk a konyhát. Felvettem a földről a szétszórt ruhadarabokat és rádobtam az egyik díványra. A köntöst magamra rángattam, majd megittam a Harrynek kikészített vizet. A mosogatóból kivettem egy szivacsot, majd fogtam a Cif-et és nekiláttam letakarítani a pultot.

- Mit csinálsz? - jött utánam Harry. Ő még mindig meztelen volt, de látszólag ez az apróság egyáltalán nem feszélyezte. Összehúzott szemöldökkel nézett rám, miközben én a lapot sikáltam.

- Idegesít, hogy tökéletesnek hiszel - morogtam.

- Miért?

- Mert nem vagyok az - csapta le a rongyot - semmit nem tudsz rólam, ha azt hiszed, én valami angyali teremtmény vagyok! Csaltam, loptam, hazudtam, betörtem, romboltam, voltam hűtlen. Ez hogy tetszik?

Harry nem válaszolt, csupán falfehér arccal meredt rám. Én visszatértem a súroláshoz, mely hirtelen jött dühöm legalább egy részét levezette. A mély csend most nem kínos volt, inkább feszült, mindkettőn testtartása távolságtartást fejezett ki.

- Miért akarsz ennyire kétségbeesetten eltaszítani magadtól? - kérdezte végül.

- Miért akarsz ennyire kétségbeesetten engem? - vágtam vissza.

Harry szótlanul vonult a kanapéhoz, hogy felöltözzön. Csak néztem, ahogy izmait eltakarják ruhái, torkom kiszáradt, szemem égett a visszatartott könnyektől, de nem akartam, hogy ebben az esetben lásson sírni. Ez most nem az a helyzet volt, mikor megengedhettem, hogy gyengének lásson.

- Akkor ennyi, azt akarod, hogy soha többé ne keresselek? - tett fel a kérdést, mikor végzett.

- Igen - válaszoltam olyan határozottan, amennyire csak tudtam.

- Oké, megígérem többet nem zavarlak - vetette oda, majd már csak az ajtócsapódás hallatszott utána.

Ott maradtam egyedül a hatalmas lakásban. London fényei bevilágítottak az ablakon, elegendő világosságot adva a tájékozódáshoz. A szivacsot még mindig a kezemben szorongattam, bár már nem a düh miatt szorongattam iszonyatos erővel. Mély levegőket vettem, hogy összeszedjem magam, de könnyeim nem hallgattak akaratomra. Tehetetlenségem ismét dühöt szült, hirtelen fogtam és mindent a földre söpörtem, ami a pulton volt. Élvezettel néztem, ahogy a poharak, háztartási gépek, mind darabokra törnek, tombolásomat a nappaliban folytattam. Csak akkor hagytam abba, mikor már úgy éreztem ahhoz is túl fáradt vagyok, hogy a kezem felemeljem. Ott ahol voltam a földre roskadtam és átadtam magam a zokogásnak.