2014. szeptember 22., hétfő

2. évad 4. rész - Fellépő hozzátartozója

Sziasztok!
Szóval ebben a részben egy új szemszöggel, egészen konkrétan Blake-kel ismerkedhettek meg. Úgy tervezem, hogy ez állandó lenne, szóval ezentúl minden negyedik részt róla írnék, de ez természetesen rajtatok is múlik: nyugodtan írjátok meg, hogy tetszik-e esetleg nem tetszik az ötlet :)
Kellemes olvasást:
Raquel



Kapkodtam a levegőt, mikor felriadtam az éjszaka közepén. Szívem szinte majd’ kiugrott a helyéről, kellett néhány másodperc, míg felfogtam, csupán rosszat álmodtam. A félelem még mindig meg-megkörnyékezett, így felültem és arcomat a kezembe temettem, ekkor tudatosult bennem, hogy fürdök a hideg verejtékben. 

Egy pillantást vetettem az éjjeli szekrényen ketyegő órára, ami hajnali fél ötöt mutatott. Vállat vontam, eztán a fürdőszoba felé vettem az utamat. Másfél óra múlva úgy is felkelnék, teljesen felesleges visszaaludni és ezzel kockáztatni egy esetleges újabb rémálmot.

Jéghideg vízzel fürödtem, mint mindig, amióta kikerültem a katonai suliból. Egyrészt már megszoktam, másrészt… nos, ez egyfajta vezeklésszerűség volt. 

Felkaptam a padlóról egy melegítőgatyát, azután a szekrény mélyéről előkapartam egy gyűrött pólót. A célnak megfelel, még ha Cassie ki is nyírna, amennyiben meglátná, hogy ebben készülök az utcára menni. Na, nem mintha a drága húgomnak esze ágába is jutna betenni ide a lábát.

Lakásom ugyanis London egy kevésbé felkapott részén helyezkedett el, ahova csak akkor jössz, hogyha feltétlenül szükséges. Mellesleg az én kis garzonlakásom meg se közelítette az ő luxuslakását. Persze,  megtehettem volna, hogy hasonlót vásárolok magamnak, ellenben nem láttam értelmét, soha nem ragaszkodtam annyira a külsőségekhez, mint ő.

Lassú tempóban kezdtem futni, azonban mint minden testmozgás közben, most is szabadjára engedtem az egyébként elfojtott dühömet, ezáltal hamarosan azt vettem észre, hogy lassan sprint tempóban nyomom, arról nem beszélve, hogy teljesen elsodródtam a szokásos útvonalamtól. Mikor felfogtam, hogy merre vagyok, tovább kocogtam, olyan levezető stílusban, végül beléptem a Tower még ezen a korai órán ugyancsak fejedelmien kivilágított előterébe.

A portás sokat mondóan mért végig, de pont nem érdekelt. Egyenesen a lifthez mentem, mielőtt még eszébe jutna, hogy megkérdezze, mégis mit keresek itt hajnalok-hajnalán, aztán beütöttem a kódot, hogy felérhessek.

Nem túl nagy meglepetésemre, a lakásban teljes csend uralkodott, nyilván még mindenki az igazak álmát aludta. Sajnáltam Cassie-t, amikor anya kijelentette, hogy a következő hónapot itt töltik, s bár felajánlottam, hogy költözzenek hozzám, nyilván a luxust választották a katonás egyszerűség helyett.
Mikor le akartam ülni a kanapéra, nem várt meglepetés ért. Rihanna szuszogott békésen az ülőalkalmatosságon, sminkje elkenődve az arcán, amiről azt a következtetést vontam le, hogy nyilván az éjszaka közepén esett be, természetesen csatak részegen. Valami sohasem változik…

Más választásom nem lévén, egy elég kényelmetlen fotelben foglaltam helyet, később a hatalmas üvegablakokon keresztül bámultam a várost, meg az égen egyre feljebb kúszó napot. 

---

- Halihó, szépségem! - összerezzentem a hirtelen megszólítástól, nyilván kissé elbóbiskoltam időközben. Rihanna ébredt fel, lenge ruházatával nem törődve felült, majd kinyújtózott. Nem mintha lett volna olyan, amit még nem láttam volna, azért illemtudóan elfordítottam a fejemet.
- Korán keltél - jegyeztem meg, hisz valóban, a kinti időjáráson látszott, hogy nem lehet több mint nyolc óra.
- Persze, kilencre megyünk Cass-szel a showra. Gondolom, te is jössz, vagy nem azért vagy itt? Mondjuk, csini a mackónaci, viszont felöltözhettél volna egy kicsit elegánsabban is.
- Futottam - morogtam bosszúsan, mivel teljesen kiment a fejemből a divatbemutató. 
- Tuti van itt valami férfiszerkó - nyugtatott meg, amíg kezét lassan végigfutatta az enyémen. - És egyébként is, te bármiben remekül festesz. Igaz, én jobban szeretlek ruha nélkül - az utolsó szavakat,  immár a fülembe suttogta, végezetül csókot nyomott az állkapcsom alá.

Rég megbántam, hogy annak idején viszonyt kezdtem vele. Csinos lány, ugyanakkor számomra kissé túl rámenős, nem túl bonyolult személyiséggel. Úgy véltem miért ne? A mostani eszemmel persze, már kapizsgálom, hogy nem érdemes olyan emberrel kizárólag testi kapcsolatot létesíteni, aki közeli kapcsolatban áll az egyik hozzátartozómmal. Noha lehet, ha nem lett volna az a hibám RiRivel, akkor soha nem tanulom meg a leckét.

Egy fél órán belül megteltek élettel a szobák, CeCe befutásával pedig felpörögtek az események. Anya tiszta idegbeteg volt, habár senki nem tudta konkrétan, hogy ő mitől is ideges. Cassie ellenben szokatlanul nyugodtnak, sőt kedvetlennek tűnt, kissé olyan érzésem volt, hogy semmi kedve sincsen az egészhez. Davidnek szerencsére volt tartaléköltönye, íezért nem kellett hazamennem átöltözni, igaz, az eredeti tervben úgy volt, hogy csupán estére megyek, ám nem tudtam magammal mit kezdeni, és egyébként is: a főpróbák általában sokkal izgalmasabbak, mint maga a show.

A helyszín tele volt rendőrökkel és biztonsági emberekkel, akik ellenőrizték, hogy egyedül azok mehessenek be, akiknek tényleges meghívójuk volt. Tekintve, hogy még jó pár napig nem kerül TV képernyőre a bemutató, az ő feladatuk volt az is, hogy elintézzék, nehogy kikerüljön az anyag, mielőtt a rendezők szeretnék. Mi viszonylag hamar átjutottunk rajtunk, merthogy Cassie-vel voltunk.
Mivel nem mehettem hátra, hiszen még véletlenül sem zavarhattam meg a modelleket vagy a stábot, emiatt rögtön a nézőtér felé vettem az irányt. Ott még mindössze egynéhány ember lézengett, nem sokan voltak, akik ilyen korán vették volna a fáradtságot, hogy idedugják a képüket.

Nagyot sóhajtva léptem be abba a szektorba, ahol a fellépők hozzátartozóinak tartottak fent helyeket. Kissé nehezteltem, mikor láttam, hogy a mellettem lévő helyek foglaltak. Egy szőke lány ült közvetlen mellettem, aki furcsán ismerősnek tűnt. Úgy látszott, a többiek vele lehetnek, mert lelkesen társalogtak, ha engem kérdezel, még sosem jártak ilyen eseményen. Ez csupán akkor izgalmas, utána már mind ugyanolyannak tűnnek.

Elővettem a telefonomat, s szótlanul kezdtem el böngészni, bezzeg viszonylagos nyugalmam nem tartott sokáig, ugyanis egy ismeretlen, mély lányhang zavart meg tevékenységemben.

- Te is valaki hozzátartozója vagy, esetleg meghívott vendég? – kérdezte barátságos mosollyal.
- Hozzátartozó – válaszoltam gyorsan, majd ismét a képernyőre szegeztem a tekintetemet, hátha megérti, nem igazán szeretnék csevegni.
- Én is – csacsogta lelkesen. – Annyira izgi.
- Nagyon… - hangomba annyi iróniát sűrítettem, amennyit csak tudtam, mindazonáltal szemeimet még mindig a telefonomon tartottam, holott látszólag, őt ez egyáltalán nem zavarta.
- Te valamelyik modellel vagy? Tuti, hisz nem hoz lázba ez az egész – csak úgy ömlöttek belőle a szavak. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy ő az a fajta csaj, akit Cass egy másodperc alatt le tud oltani. Ezzel szemben én sajnos, nem voltam a húgom, hiányzott belőlem az ékesszólás, nem mellesleg nem is szerettem ilyenekre pazarolni az energiám. Most azonban jól jött volna néhány találó megjegyzés. – Én a fellépőkkel vagyok. Rengeteg koncerten jártam már, de ez más, ez a Victoria’s Secret. Egyébként általában nem beszélek ennyit, tuti, most teljesen zakkantnak tartasz!

Na, ebben teljesen igaza volt. Hál’ Istennek ebben a pillanatban megkértek minden jelenlévőt, hogy foglalja el a helyét, mivelhogy megkezdődik a főpróba. 

A teremben hirtelen sötét lett, ezután a fények a hosszú kifutóra koncentrálódtak, melynek padlója csillámmal volt teleszórva. A showt Candice nyitotta meg, hosszú szőke haja csak úgy csillogott a rávetülő fényektől. Mikor Cassie kijött, tudtam valami nincs rendben. A fények kihangsúlyozták kissé feldagadt szemeit, s arcán egy kis csíkot, ami valószínűleg könnyei útját jelölték. Természetesen profin viselkedett, óriási mosolyt erőltetett magára, csábítóan mozgott, ha nem lett volna a sminkbaki, nem hiszem, hogy bárki észrevette volna: rendkívül rossz bőrben van.

- Annyira szép – hallottam magam mellett a hangot, mire egyetértően mormogtam egyet, még mindig azon gondolkodva, hogy mi történhetett. – Kár, hogy szakítottak.
- Kivel? – kaptam fel a fejem, nem várt módon keltette fel az érdeklődésem.
- Hát, az öcsémmel – kerekedtek ki a szemei, nem értve, hogy mit nem értek.

S ekkor beugrott. A mosoly. A lány mosolya pont olyan volt, mint Harry Styles-é, innen volt olyan ismerős. Szemöldökömet összehúztam, rögtön ökölbe szorult a kezem, ahogy arra a mocsadékra gondoltam. Legszívesebben behúztam volna neki. De álljunk csak meg egy szóra!

- Várj! Azt mondtad, hogy te az egyik fellépő hozzátartozója vagy. Ezek szerint ők is…
Nem kellett befejeznem a kérdést, mert ebben a pillanatban megjelent az öt fiú. Ezzel minden értelmet nyert. Cassie kedvtelensége, az előbbi kis bakija. Ez a pasi tönkreteszi az életét.
- Ki tudnám nyírni a kis férget – motyogtam inkább magamnak, teljesen elfeledkezve arról ki mellett is ülök.
- Parancsolsz? – hallottam élesen felcsattanni a hangját, odakapva a fejemet, csupán két dühös, barna szemet láttam. Dacosan néztem vissza, hiszen kizárólag az igazat mondtam.
- Jól hallottad. Megbántotta a húgomat. Mit vársz, hogy kedvesen veregessem hátba?!
- Oh, jaj, szegény Cassie – vágott vissza ironikusan. –, hisz el is felejtettem, hogy ő egy ma született bárány, nyilván ezért töltötte az elmúlt nyolc hónapot börtönben.
- Ez gyenge visszavágás volt – jegyeztem meg, miközben egy gúnyos félmosolyra húzódott a szám. – Az, hogy voltak problémái a múltban nem jelenti azt, hogy Harry felhatalmazhatva érezheti magát, hogy megbántsa.
- Hibázott – bólintott komoran. –, de pont a húgodnak kéne megértenie, hogy mindenki tehet rossz lépéseket.
- Persze, gondolom meg is érti, viszont attól még nem fog neki kevésbé fájni – mutattam rá. –, mellesleg, én még ugyanúgy megüthetem.
- Ha kezet mersz emelni a tesómra, én…
- Te mi? – már leplezetlenül vigyorogtam. – Nagyon érdekel a folytatás!
- Feljelentelek testi sértésért.

Felnevettem erre, azután láttam, hogy a One Direction lemegy a színpadról. Kihívóan kacsintottam a csajra, eztán felálltam, s a backstage felé vettem az utamat. Ő sem habozott, azonnal követett, válogatott sértéseket vágva a fejemhez. Mikor odaértem Harryhez gondolkodás nélkül ütöttem meg. Éreztem, ahogy egy kis test a hátamra ugrik, rögtön ezután apró öklök kezdték el püfölni a hátamat és a nyakamat. 

- Azonnal szállj le rólam! – kiabáltam, mire a srácok lekapták rólam. Harry még mindig az orrát fogta.
- Azon nyomban fogják le – kiabálta fejhangon két biztonsági őrnek. – Közveszélyes, felfuvalkodott…

A felháborodástól nem is talált rám szavakat. Azonban olyan dolog történt, amire nem számított. A rendfenntartók nem csak engem, hanem őt is megkérték az azonnali távozásra. Én csak nevettem, míg ő felháborodottan kiabált mindenkivel.

- Ez csakis a te hibád – mutatott rám, amikor már az épület előtt voltunk.
- Ühüm – feleltem, miközben írtam az egyik haveromnak, hogy jöjjön értem. Hanyagul az épület oldalának dőltem, mosolyogva, hallgatva a kitörését. Igazából rendkívül szórakoztatott. Arról nem beszélve, hogy ámbár Cass ki fog nyírni, amiért jelenetet rendeztem, iszonyú jó érzés volt behúzni a tesójának.

Úgy egy tíz perc várakozás után megérkezett értem John, mire búcsút intettem a hisztérikának, s beszálltam a kocsiba. Illetve csak beszálltam volna.

- Most azt tervezed, hogy itt hagysz teljesen egyedül? – csattant fel.
- Öhm, ja? – oké, beismerem, lenne mit fejlesztenem a szókincsemet. Mielőtt válaszolhatott volna, beültem az anyósülésre.
- Vigyetek haza! – rohant oda a kocsihoz.

- Tuti, nem – nevettem, ezután intettem Johnnak, hogy induljunk. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, azonban feléledt bennem a bűntudat. Bármennyire is idegesítő és bár Styles, attól még csaj, megkértem Johnt, hogy álljunk meg, azután kikiabáltam az ablakon: – Csak az első buszmegállóig viszünk!

6 megjegyzés:

  1. Hát, hát... Megmondom őszintén nekem az alapsztori jobban tetszett Cassie-vel, Harry-vel és Hayley-vel... Ez nekem talán nem lett olyan pergő és izgalmas mint az eddigi fejezetek. Persze fantasztikusan meg lett írva, de nekem valahogy mégse nyerte el igazán a tetszésem. Fantasztikusan írsz ettől eltekintve és nagyon várom a folytatást.
    Puszillak, Elsie Flannery

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Úgy döntöttem, hogy marad ez a szemszög, mert kitaláltam valamit :) Remélem megbarátkozol velük, s a következő rész végén úgy is meglátjátok miről fogsz igazán szólni ez az évad - legalábbis az eleje biztosan - ebben pedig nagy szerepe lesz Blakenek és Gemmának :)
      Hú, több mindent elárultam, mint szerettem volna :)
      Továbbra is számítok a véleményedre ;)
      Puszillak

      Törlés
  2. Nekem jobban tetszik ez a szál, mint Hayley-é. Kissé laposan kezdődött, de mindig bele kell rázódni egy történetbe és ez meg is történt. Véleményem szerint ez is, mint a többi gy tökéletes rész volt, csak megköszönni tudom, hogy olvashatom... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát valahogy be kellett vezetnem, akartam egy kis ízelítőt adni, milyen is Blake. A tökéletestől azért nagyon messze van, nem vagyok vele maximálisan megelégedve, de köszönöm, hogy ezt mondtad, jól esett :)
      Köszönöm a kommentedet :)
      Raquel

      Törlés
  3. Szia. Nekem is jobban tetszik ez a szemszög mint Hayley -é. Az elején kicsit lapos volt de a végére beindultak az események... Pont Gemmával találkozott, meglepő. Remélem ebből is kohozol valami izgalmasat, pl egy újabb szerelmi szálat... ;-) remek rész volt, várom a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem árulom el mi a célom velük, akkor hol lenne az izgalom? :D Köszönöm, hogy írtál, a következő rész hétfőn felkerül :)
      Raquel

      Törlés