2014. május 31., szombat

21. rész - Rossz nap

Sziasztok!
Bocsi a későbbi időpontért, de ha szeretitek az autóversenyeket, akkor tuti tudjátok, hogy a német túraautó bajnokság Magyarországon van, szóval most főleg a Hungaroringen és a belvárosban vagyok :) Ha van valaki olyan fanatikus, mint én, és esetleg tudja, hogy Timo Glock melyik szállodában szállt meg, nagyon hálás lennék az információért :)
A történettel kapcsolatban, remélem, hogy tetszeni fog nektek a rész és írtok, pipáltok, meg ilyesmi! Múltkor elfelejtettem mondani, hogy az oldal két díjjal is gyarapodott, kukkantsatok be a díjjak oldalra :)
Ui.: nem szokásom berakni képeket ruhákról meg ilyenek, de ebbe az Elie Saab ruhába beleszerettem gondoltam megosztom veletek!
Ölellek titeket!
Raquel


 Duzzogva néztem a boxzsákot, amit éppen Heikki, a fizioterapeutám erősített fel. Gyűlöltem boxolni, de Heikki-nek a szívügye volt, hogy megtanítson az önvédelemre, így bár minden próbálkozása kudarccal végződött, időről időre mégis megpróbálkozott vele újra.

- Gyere ide - utasított, mire nagy nehezen felálltam - állj elé, de legyen a beállásod stabil.

Tettem, amit mondott, bár nem fűztem sok reményt a mai edzéshez. Alapból nem volt kedvem sportolni - a városba érkező Rihanna tegnap elvitt egy "kicsit" bulizni - az pedig, hogy egy nagy zsákot kell püfölnöm, még a maradék lelkesedésemet is elvette.

- Ahogy mutattam - hallottam a következő utasítást, mire elkezdtem ütni. Heikki időnként egy-egy utasítást kiabált nekem, amitől egyre idegesebb lettem. A végén egy akkorát ütöttem szegény zsákba, hogy hallottam a csuklóm reccsenését. Nemsokára a fájdalom is megérkezett, amitől csak levágtam a kesztyűket a földre és hangosan káromkodva mentem át a konyhába jégért.

- Könyörgöm, mondd, hogy nem törte el a csuklóját - CeCe az égre emelte a tekintetét, majd a hűtőhöz ment és kivett egy adag jeget, amit egy konyharuhába csavart, majd átadta nekem. Hálásan tettem rá, az időközben feldagadt és lilássá vált felületre.

- Dühkezelési problémáid vannak - közölte velem Heikki, mit sem törődve gyilkos pillantásommal - Ha megtámadnak, mégis mit fogsz tenni?

Szitkozódva vettem le a jeget a karomról, hogy megnézzem az egyre csúnyább csuklómat.

- Futok - feleltem nem minden él nélkül - rögtön azután, hogy elgondolkoztam, mi a francért adok ki évi több százezer dollárt a biztonsági emberekért.

Heikki csak a szemét forgatta, de hallottam, hogy Hayley a laptop előtt halkan elneveti magát.

- Mára végeztem veled - adta fel - Holnap jövök, és készülj fel: nagyon sokat fogsz futni.
- Hívok egy orvost - nézte meg közelebbről CeCe a karomat.
---
Pár órával később, már egy londoni Starbucks felé tartottam, szépen felkötött karral. Bár szerencsére nem törtem össze magam, az orvos azt mondta, hogy szereztem egy elég csúnya zúzódást, szóval a következő pár hétben nem nagyon használhattam a kezem. A kávézó kellemes illata, és a nemsokára a kezembe lévő kávé reménye azonban pár pillanatra elfelejtette velem az összes problémámat. Rendeltem egy Frappuchinot, majd egy közeli asztal felé vettem az irányt. Harry már ott várt rám, egy nagy csésze teával a kezében, zöld szeme boldogon csillogott, amikor meglátott. Vigyorogva ültem le vele szemben, de ő aggódva szemlélgette felkötött karomat.

- Verekedtél? - kérdezte, mire csak a szememet forgattam.
- Edzettem - vallottam be a kínos igazságot, és valóban, ezt még Harry sem bírta ki mosolygás nélkül. Játékosan megütöttem őt a bal kezemmel, mire még jobban elkezdett nevetni - Nincs sok időm - közöltem vele - mindjárt jön a styliston, a fodrászom és a sminkesem.

- Merre mész? - kérdezte, miközben belekortyolt a teájába. Soha nem értettem, hogy az angolok, hogy szerethetik jobban a teát, mint a kávét. Ha tőlem elvonnák a napi koffein adagomat, tuti öngyilkos lennék.
- Egy jótékonysági gálára - feleltem - ti nem jöttök? Mindenki ott lesz.
- Liam Los Angelesben van a héten, Niall Barcelonában, szóval elég szét vagyunk szóródva - felelte vállvonogatva.

A dolgaink Harryvel kifejezetten jól alakultak. Már nem csak a szex ment zökkenőmentesen, hanem elég sokat beszélgettünk, volt hogy csak beugrottunk egy kávéra, vagy ha volt valamelyikünknek egy tíz perce, akkor rácsörögtünk a másikra. Természetesen, a sajtó hamar kiszagolta a "kapcsolatunkat", így elég sok támadást is kaptam a rajongóktól, de nem érdekelt. Igaz, egy ideje már nem néztem a Twitter üzeneteimet. A lényeg, hogy kezdtem beleszeretni Harrybe. És ami még meglepőbb volt: ezt be is vallottam magamnak.

Őszintén, én olyan lány voltam, aki mindig a rossz pasiba zúg bele. Ha az ember azt hiszi, hogy Rihanna nem tud választani, akkor még nem találkozott velem. Maximilian tökre tett testileg és lelkileg, majd összejöttem Taylorral, aki hát... Fogalmazzunk úgy, hogy nem volt egy főnyeremény. De legalább a két összetört szív egész jól megértette egymást.

Erre itt ül velem szemben, egy rendes, aranyos, vicces srác, akinek még nem dőltek rám a csontvázai a szekrényből. Persze, Rihanna rögtön rávilágított, hogy még a szerelem rózsaszín ködén keresztül szemlélem az eseményeket, de már az a tény, hogy Harry nem volt sem pszichopata, sem lelki roncs, azt hiszem, egy komoly előrelépést tettem.

- Figyelsz te rám? - Harry hangja zökkentett ki a mélázásomból.
- Őszintén? Nem igazán - válaszoltam nevetve, mire a szemeit forgatta - De rohannom kell. Majd beszélünk.
Nem érdekelt az, hogy olyan helyen vagyunk, ahol mindenki megláthat, odaléptem elé és egy gyors szájra puszit kapott. Kissé meglepődött, de azért elmosolyodott, majd kiskutyaszemekkel vette tudomásul, hogy tényleg otthagyom.

Mire hazaértem, az otthonom már átváltozott egy szépségszalonná. A nappaliban a kanapé mellett egy hatalmas ruhaállvány volt, rajta a legmenőbb dizájnerek ruháival. Mellette egy nagy halom cipő várt arra, hogy válogassak közülük. Az asztalt elöntötték a sminkcuccok, Helene, a fodrászom, pedig készenlétben állt, hogy végre a hajamra vethesse magát.

- Végre! - halottam Rihanna hangját, aki egy szál bugyiban és melltartóban rohant be a nappaliba - Fogadjunk, hogy megint Harryvel lógtál!
- Valami olyasmi - vallottam be, majd fájdalmasan felszisszentettem, mert RiRi a rá jellemző lendülettel ragadta meg a sérült karomat.
- Ez elég rémesen nézz ki - mondta, majd otthagyott, hogy a kozmetikus gondjaira bízza magát.
- Talán ezért nem kéne szorongatnod - jegyezte meg Behati, aki szerencsére ismerte a köntös fogalmát - hogy vagy, szívem?
- Azt hiszem a jövőben is a tesómra hagyom a verekedést - feleltem, miközben szemügyre vettem a ruhakínálatot. Nem voltam jó fejszámoló, de ha belegondoltam, hogy ezek mindegyike, több ezer dollár és van itt vagy ötven darab... Nos, azt hiszem, ezt hívják pazarlásnak.
- Próbáld fel, az Elie Saab ruhát - kiabálta nekem a másik szobából Kristin, a stylistom - Egyszerűen fenségesen mutatna rajtad.

- Nekem Elie Saab egy kicsit, mindig is túl csicsás volt - mondta Behati, de mikor kihúztam a halomból az emlegetett ruhát, rögtön elhallgatott. A ruha fenséges volt. A ruha teteje fekete volt az alja viszont hófehér. Az átmenetet a lila, a rózsaszín és a barack különböző árnyalatai alkották. Szájtátva bámultam a ruhát és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én ma este akkor is ezt fogom viselni. Kristin még a kezembe nyomott még egy Jimmy Choo cipőt is.

- Komolyan, egyszer egy olyan jótékonysági gálát kéne rendezni, ahol annyit kell felajánlanod, amennyiből összeállítottad a szettedet - jegyeztem meg - Tuti több millió összegyűlne.

Csupán pár órába telt, mire mindennel készen lettünk, de csodák csodája, nem voltunk késésben. Behati egy gyönyörű miniben feszített, Rihanna pedig magához képest, egy egész konzervatív darabot kapott fel. Mikor a limuzinunk megállt a helyszínen, az első, amit felfogtam, az a tömeg és a kiabálás volt. Hihetetlen mennyiségű ember állt a kordonok mögött, és a nevemet, vagy Behatiét, vagy Rihannáét kiabálták. A riporterek csak úgy szórták felénk a kérdéseket, így mindhárman kénytelenek voltunk megállni és válaszolni a kérdésekre. Az egész gála rendkívül felkapott lett, a távolban megpillantottam Selena Gomezt, aki éppen Taylor Swifttel beszélgetett, előttünk nem sokkal pedig Brad Pitt és Angelina Jolie érkezett, akikről most éppen képek készültek. Mikor végre elszabadultam a kissé indiszkrét kérdések kereszttüzéből, odamentem a rajongókhoz, hogy adjak pár autógrammot és csináljak egy pár közös képet.

- Harry az enyém, te szajha - kiabálta valaki a tömegből, majd valami kemény suhant el a fülem mellett. Az egyik biztonsági őr erre elkapott és a fotósok felé kezdett terelni. Bár nem ért váratlanul a reakció, mégis egy kissé rosszul esett. Nagy nehezen tudtam csak beállni és a megfelelő pózba és mosolyt erőltetni az arcomra.

- Minden rendben? - ölelt át Behati, mire a fotósok egy közöst képért könyörögtek. Gyorsan összebújtunk, de Bee szemében, még mindig aggódást véltem felfedezni.
- Tényleg, nem is kérdeztem, Adam merre van? - kérdeztem, mikor már végre beértünk a színház előtermébe.
- Valami koncert - válaszolta, de éreztem, hogy valami nagy baj van köztük. Viszont egy gála nem a legjobb hely a lelkizésre, így gondoltam majd később kifaggatom.

Mikor beértünk a terembe, ott kis körasztalok vártak minket, amelyeken gyönyörű terítékek és kis névtáblák kaptak helyet. Egy kedves rendező megmutatta nekünk a helyünket, ami szerencsére egy asztalnál volt. Rihanna közben eltűnt, bár mintha az előbb Cara Delevingne-nel láttam volna.

- Milyen gyönyörűek ma este a hölgyek! - az asztalunkhoz ülő személy láttán szó szerint lefagytam. A hófehér, hatalmas mosoly, a barna szemek, a kisfiús arc, mind olyan ismerős volt, mintha a sajátom lett volna, mos mégis teljesen idegennek tűnt. Taylor Lautner bár próbált fesztelenül viselkedni, mégis volt a testtartásában valami idegen, valami tartózkodó - Behati drága, ha megkérlek, válthatnék néhány szót Cassie-vel?

Behati sokat sejtően felemelkedett és Candice Swanepoel felé vette az irányt. Én nagy lélegzetet vettem és kérdőn néztem Taylorra. El sem tudtam képzelni, hogy mit akarhat.

- Tudod, meglepő dolgot tudtam meg a minap - kezdett bele - Legjobb tudomásom szerint ugyanis, közös barátunk, Max Strauss ismeretlen helyen tartózkodik, senki nem tudja, mit csinál, de mint nemrég értesítettek róla, te felhívtad őt telefonon.
- Taylor - ösztönösen fogtam meg a kezét, amit ő pillanatok alatt elrántott - Nézd, rosszat álmodtam, felhívtam a régi számát, de esküszöm, hogy nem tudom, hol van, vagy mit csinál, amint felvette leraktam.
- Tudod, hogy addig nem nyugszom, amíg az a barom börtönben nem rohad - köpte Taylor a szavakat.
- Tudom - nyugtattam meg - Én már elmondtam mindent a rendőrségnek, amit tudok, ha elkapják, akkor tanúskodom is, de nem tudom, mit is vársz még el tőlem - csattantam fel, a kelleténél egy kissé nagyobb hangerővel, nem egy fej felénk is fordult.
- Ne hívogasd! - sziszegte - Nekem köszönheted a hírnevedet, a népszerűségedet. Én cserébe csupán annyit kértem, hogy segíts lecsukatni Strausst. Tartsd magad az egyezségünkhöz!

Ezzel a lendülettel felállt és otthagyott. Szemembe könnyek gyűltek. Lássuk be, ez nem az én napom. Rihanna és Behati jó barátnők módjára rögtön ott teremtek mellettem.

- Minden oké? - kérdezte Rihanna, aki egy nagy pohár színtiszta vodkát nyomott a kezembe.
- Hogyne volna - feleltem, majd egy hajtásra lehúztam az italt - Csupán Taylor, aki még mindig csupán Taylor!


Szinte számoltam vissza a másodperceket a gála végéig. Mikor végre hazaértem gyorsan ledobtam magamról a ruhát, felkaptam egy pólót, egy farmert és egy bőrdzsekit és a garázsba mentem. Régóta nem ültem motoron, de most szükségem volt egy kis száguldásra. A földre dobtam a csuklómerevítőmet, és bár piszkosul fájt, de meg tudtam tartani sérült kezemmel is a kormányt. Ötletem sem volt, hogy hova is megyek pontosan, csupán élveztem, hogy a hajamba belekap a késő esti menetszél....

2 megjegyzés:

  1. Woooow :))) nagyon jó lett :) újra és újra lenyűgözöl :) hamar hozd a folytatást puszi, Elsie Flannery

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik, a folytatás jön szerdán és köszönöm, hogy írtál!
      Ölellek!

      Törlés