2014. május 17., szombat

17. rész - A divatért mindent

Sziasztok!
Kellemes szombat reggelt mindenkinek! Én még egy kicsit álmos vagyok, szóval most nem is írok hosszú bevezetést. Remélem azért tetszeni fog a rész!
Kellemes olvasást!
Ölel titeket:
Raquel



- Mi van? - vettem fel a telefonomat, ami makacsul csörgött az elmúlt percekben. El sem tudtam képzelni, hogy ki kereshet ilyenkor, tekintve hogy csak három nap múlva lesz legközelebb próbánk.
- Én is örülök, hogy hallak öcsi - nevetett bele a telefonba a nővérem, Gemma - Figyi, tudod, hogy nem szoktam kérni ilyesmit, de el szeretnék menni valahova, és kell a híres kisöcsém, hogy ez sikerüljön is.
- Hol?, Mikor? - kérdeztem az engem érdeklő információkat, mert nagyon, de nagyon szerettem volna visszaaludni. Mikor megtudtam, hogy csupán négyre kell összeszednem magam, ezt meg is tettem.

---

Még mindig alig tudtam magamról valamit, mikor háromnegyed négykor a nővéremre vártam a bejárat előtt. Nem mondhatjuk, hogy nyugis éjszakám volt, a hatalmas mennyiségű alkohol pedig komoly másnapossággal járt. Persze tengernyi fotó készült rólam, mire Gemma és a legjobb barátnője, Hannah végre befutottak.

- Ezer hála - nyomott puszit az arcomra - szörnyen festesz.
- Úgy is érzem magam - válaszoltam. Valóban, a fejfájásom kezdte az elviselhetetlenség határait súrolni - Kérlek, menjünk be.

Mivel előzőleg nem kérdeztem meg, hogy pontosan hova is rángat a tesóm, meglepődve vettem tudomásul, hogy egy divatbemutatóra tévedtem. Mielőtt még jobban körülnézhettem volna, egy szőke hajzuhatag takarta el előlem a világot.

- Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Cara, mikor végre elengedett - Úristen szörnyen nézel ki. Na gyere, menjünk hátra.

Megragadta a kezemet, én meg Gemmáét és hátravitt a backstage-be. Mint minden divatbemutatón itt is modellek rohangáltak mindenfelé, fodrászok, sminkesek, rendezők kiabáltak. Egyszóval: káosz volt.

- Oh, Harry bemutatom, a legbolondabb modelltársam, Behati Prinsloo-t - egy szép arcú, gyönyörű lány lépett elém és fogtunk kezet - ő is meglepivendég, mint te. Na jó bogyókáim, most egy picit itt hagylak titeket, mert egy emberke, akinek nyilván tudnom kéne a nevét, rettenetesen integet nekem.

Behati hihetetlen elbűvölően nevetett, integetett egy srácnak, majd nagy kegyesen felém fordult.

- Szóval, te lennél a híres Harry Styles - Behati kihívóan végignézett - Már sokat hallottam rólad.
- Jót vagy rosszat? - nevettem.
- Is-is. De valljuk be inkább rosszat. Igyunk valamit.

A bárnál rengeteget álltak, de mint minden modellnek, Behatinak is megvolt az a képessége, hogy másodpercek alatt átjutott a soron. Mikor ismét felbukkant már két ital volt nála.

- Egyszer elárulhatnátok, hogyan csináljátok - jegyeztem meg, mikor átvettem az italom.
- Szépek vagyunk és hosszú a lábunk - felelte Behati, majd leült egy kanapéra, keresztbe tette a lábát, amitől combjai láthatóvá váltak.

- Behati, drágám - lépett oda hozzánk Stella McCartney - nem is tudtam, hogy te is eljössz. Ha ezt sejtem, biztos, hogy téged is beszerveztelek volna!
- Biztos vagyok benne, hogy Cara és Cassie remek munkát fog végezni.

Behati mondata villámcsapás szerűen hatott rám. Cassie itt van? Körülnéztem a teremben, de színét sem láttam. Lehet, hogy valaki másról beszélnek. A múlt éjjel után Cassie volt az utolsó ember, akivel találkozni szerettem volna. Behati egy sokat mondó félmosolyt villantott felém, amitől úgy éreztem magam, mint egy csíntevésen kapott gyerek.

- Nyugi - karolt belém - kint van a tetőn. Nincs ma túl jó passzban.

Kissé kijjebb vitt az embertömegből, majd rám nevetett.

- Figyelj - kezdett bele - szerintem beszélnetek kéne. Cass nem túl, hogy is mondjam... Nem megy bele gyorsan kapcsolatokba, nehezen bízik meg az emberekben. Nem hinném, hogy komolyan gondolta, amit mondott neked.
- Megígértem neki, hogy békén hagyom - válaszoltam - tudod, kissé belefáradtam, hogy őt üldözöm akarata ellenére.
- Akarata ellenére? Szerinted lefeküdt volna veled, ha ez az egész akarata ellenére lenne? Mindegy. Igazából a ti dolgotok, nem is kéne beszélgetnünk.

Behati egy viszlát nélkül hagyott ott a gondolataimmal. Lassan kezdődött a show, minden vendég a kifutó felé igyekezett. Megkerestem a szememmel a nővéremet, aki legnagyobb döbbenetemre Cassie-vel beszélgetett. Nagyot nyeltem, de Behati szavaira emlékezve feléjük vettem az irányt. Gemma éppen jó ízűen kacagott valamin, amikor odaértem.

- Harry - ragadta meg a karomat Gemma - Cassie éppen most mesélte, hogyan álltál ki egy csapat profi ellen Sao Paulo-ban.
- Nem volt nagy ügy - vontam vállat.
- Egyáltalán nem voltál rossz - Cassie hangneme feltűnően kedves volt - de nekem mennem kell, én nyitom a showt. Üljetek le, Stella ruhái őrületesen dögösek lettek.

Ahogy Cassie elment mellettem, megéreztem vanília illatát és rögtön felgyorsult a szívverésem. Gemma mosolyogva húzott magával, rendkívül felpörgette ez a bemutató. A nézőtérre érve elfoglaltuk a helyünket és izgatottan vártuk a kezdést.

- Nem is mondtad, hogy Cassie Clarke-kal voltál Rioban - szidott Gemma - Egyébként megszerezted a csaj számát?
- Milyen csaj számát? - értetlenkedtem.
- Ugyan már. Ismerlek. Tetszett neked az a Behati vagy ki... Ráadásul lelkesen flörtöltetek.
- Másról volt szó - válaszoltam, ami igaz is volt.

A bemutatót valóban Cassie kezdte. Csodálatos volt, ahogy elvonult előttünk, csak úgy sütött belőle a magabiztosság. Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha idáig elért volna az illata. Ahányszor csak feltűnt előttünk, mindannyiszor felgyorsult a szívverésem. Cara a szokásos bohókás megjelenését hozta, ami meglepő módon illett Stella ruháihoz.

A show után természetesen after partyt is tartottak, amelyre megannyi híresség hivatalos volt. Furcsa volt látni, hogy itt sokkal többen megjelentek, mint magán a bemutatón. Általános volt a hangzavar, amit még egy kis zene tett még fülsiketítővé.

- Miért is vagyunk itt? - kérdeztem Gemmát, fel szememet Cassie-n tartva - Nem is tudtam, hogy ennyire rajongsz a divatért.
- Jaj, öcsi ne legyél már ennyire buligyilkos - válaszolta, majd ott is hagyott.

- Mr. Styles? - szólított meg egy vékony hang - Ne haragudjon, hogy zavarom, de... Ms. Debois asszisztense vagyok, Hayley Parker - nyújtott kezet.

Egy hosszú szőke hajú, kissé félénk lány volt. El se tudtam képzelni, hogy egy ilyen nebáncsvirág hogy bírja egész nap CeCe Debois mellett.

- Mr. Styles megkérhetem, hogy valami csendesebb helyen beszélgessünk. Nagyon idegesít a zaj.

Félrevonultunk egy viszonylag zajvédett helyre, de Miss. Parkernek csak nem akaródzott kimondani, hogy mit is akar tőlem. Igaz, voltak tippjeim, hogy CeCe vajon mire lehet kíváncsi, de szegény asszisztens olyan aranyosan tipródott, hogy inkább úgy döntöttem nem segítek neki.

- Ez annyira kínos - kezdett neki - higgye el, én soha nem kérdeznék ilyeneket, én egyáltalán nem vagyok ilyen minden lében kanál, de Miss. Debois tudja, hát nem nagyon tűr ellentmondást, nekem meg nagyon kell az állás, ezért kénytelen vagyok itt állni maga előtt és össze vissza beszélni olyan dolgokról, amik valószínűleg magát egyáltalán nem érdeklik.

Ezt mind egy szuszra és hadarva mondta el, amin elmosolyodtam.

- Nem tudom elképzelni, hogy maga CeCe Debois-nak dolgozik - ismertem be.
- Higgye el, nekem is nehezemre esik. De nagyon kell ez az állás, ezért vagyok kénytelen a maga magánéletében turkálni. Nem mintha nem lenne nagyon érdekfeszítő - gondolom - de hogy őszinte legyek én inkább annak a híve vagyok, hogy mindenki törődjön a maga dolgával.
- Ez egy igen helyes hozzáállás - nem tudom, hogy miért, de ebben a nőben volt valami nagyon szórakoztató.
- Szóval, azt hiszem jobb, ha túl leszek rajta: Miss. Debois azt szeretné tudni, hogy maga és Miss. Clarke mit műveltek az éjszaka. Nekem ugyan vannak elképzeléseim, de hát tudja, őt ez valamiért rendkívüli módon érdekli.
- Mondja meg CeCe-nek, hogy nem kell aggódnia. Semmi olyan nem történt, ami címlapsztori lenne a jövőben.

A lány bólintott, majd úgy tűnt, hogy már indulni akar, mikor hirtelen mégis visszafordult hozzám.

- Na jó, ezt nyilván nagyon meg fogom bánni, de felülkerekedett a kíváncsiságom. Ha bulvár újságíró lennék - nyugodjon meg tényleg nem vagyok az - akkor tök jó címlapsztorit kreálnék abból, hogy Cassandra Clarke-ra a lakása romjai között találták a maga látogatása után. Tehát valaminek mégis történnie kellett, hamár Miss. Clarke annyira ideges lett, hogy összetörte a berendezést.
- Cassie összetörte a berendezést? - kérdeztem döbbenten. Ez egyáltalán nem illett bele a Cassie-ről alkotott képembe. Eddig minden szituációt viszonylag higgadtan kezelt, egyszer láttam kiborulni Rioban, de az is inkább csak csendes dühöngés volt. Nem tartottam annak az őrjöngő fajtának. De hát azt nem foghatták rám, hogy eddig túl jól kiismertem volna Cassandra Clarke-ot.

- Upsz, azt hiszem kikotyogtam valamit, amit nem kellett volna - kapta a szája elé a kezét - ezért CeCe tuti ki fog nyírni. Vagy Cassandra. Ő már úgy is utál. Na jó, nem utál, de tény, hogy nem is kedvel. És már megint össze-vissza beszélek. Bocsánat, rossz szokásom.
- Meg kell keresnem valakit - ráncoltam össze a szemöldökömet - Miss. Parker, igaz? Mondja meg CeCe-nek, hogy tőlem senki nem fog semmit megtudni. Maga meg, kérem, ne menjen újságírók közelébe.

Visszamentem a többiekhez, szememmel a tömeget kémleltem, de nem találtam a keresett alakot. Lehetséges volna, hogy csupán álca volt az éjjeli jéghideg közönye? Lehetséges volna, hogy mégis érdekli ez az egész? Behatinak igaza lenne? Csupán a bizalmatlansága az oka annak, hogy ennyire el akar taszítani magától?

Mikor megláttam a galérián, a szívverésem egy pillanatra megállt. Ugyan abban a szituációban voltunk, mint anno Los Angelesben. Én lentről bámultam őt, ő felülről nézett engem. Kék szemeiből most sem tudtam olvasni, csupán felszaladtam a lépcsőn és megálltam előtte. Legszívesebben magamhoz szorítottam volna, itt mindenki előtt, de még mindig nem ismertem ki annyira, hogy tudjam a reakcióját.

- Sajnálom - Cassie közelebb lépett hozzám és ezt az egy szót suttogta a fülembe. El akart menni, de még időben sikerült elkapnom a karját.
- Ez tényleg egy bocsánat kérés volt? - vontam fel incselkedve a szemöldököm.
- Ne feszítsd túl a húrt, Styles - válaszolt ugyanilyen hangnemben - Még összefutunk.
- Abban biztos lehetsz - mosolyogtam - Aurora.


Cassie csak a szemeit forgatta, majd belekarolt Behatiba és a kijárat felé vették az irányt. Behati még egyszer visszanézett és felmutatott hüvelykujjával jelezte, hogy minden rendben van. Soha nem tudtam volna jobban egyetérteni vele.

4 megjegyzés:

  1. Végre :) ismét egy nagyon jó rész :) kíváncsi leszek mi lesz folytatásban :) xoxo Elsie Flannery

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett ;)
      ölellek!

      Törlés
  2. Nagyon várom a folytatást, remélem végre összejönnek. :) Amúgy nagyon jó rész lett. Ez is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett. Nem akarok spoilerezni, úgyhogy nem árulom el mi lesz a folytatásban, de annak is eljön az ideje ;)
      Ölellek!

      Törlés