2014. március 18., kedd

Prológus

Sziasztok! Íme, az én történetem, ami remélem majd megnyeri a tetszéseteket. A blog folyamatos fejlesztés alatt áll, még egy csomó minden fel fog rá kerülni. Légyszi ha elolvastad és tetszett, akkor írj egy kommentet! Kellemes olvasást! Raquel

(Harry)

Ismét hatalmas tömeg gyűlt össze a helyszínen. Mindenhol sikítozó lányok, mindenféle táblákkal, kordonnal körülvéve. Tudom, hogy lassan meg kéne szoknom, de komolyan, ez még mindig tök ijesztő.

A többiekre néztem, akik látszólag ugyanúgy éreztek, mint én. Egyedül Niall volt az, aki a szokott derűs arckifejezésével nézett az embertömegre. Tudtuk, hogy ki kell szállnunk, de egyikünknek sem akaródzott túlságosan. Végül Liam volt az, aki megtörte a feszült csendet.

- Gyerünk srácok, induljunk.

Ahogy kiszálltunk a kocsiból, a hangzavar ezerszeresére nőtt. Mindannyian egy hatalmas vigyort erőltettünk az arcunkra, majd mindenki ment fényképeszkedni és aláírni. Ha leküzdöd az első pánikot, akkor ezek a lányok tényleg hihetetlenek. Belegondolva, órákat, sőt napokat képesek itt állni, csak azért, hogy pár pillanatig találkozhassanak velünk. 

- Légyszi fiúk, siessetek kicsit, nemsokára jön egy újabb kocsi - egy szőke lány jött oda hozzánk, aki látszólag nagyon ideges volt és folyamatosan a telefonjába magyarázott. Csak bólintottam a kérésére és egy kicsit odébb mentem. Tudtam milyen szoros az ilyen események menetrendje, de azért mégsem hagyhattam cserben a rajongókat. 

Egy perc sem telt bele és a szőke jóslata be is igazolódott. Egy fekete terepjáró parkolt le a vörös szőnyeg elé, amiből kiugrott Taylor Lautner. Persze a lányok többsége rögtön elfeledkezett rólunk és felé vette az irányt. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszem mégis csak Amerikában vagyunk.

- Ahogy látom, dobtak minket - jegyezte meg Louis is, majd befele vette az irányt. Én ismét a fekete kocsi felé néztem, ahonnan Taylor épp egy kék estélyibe öltözött lányt segített ki. Hirtelen lefagytam. Csak egy szót találtam rá: gyönyörű volt. Barna haja a háta közepéig ért, amit szabadon hagyott hátul mélyen kivágott ruhája. Arcán hatalmas mosoly díszelgett, miközben integetett. Kék szeme vidáman csillogot, egész kiállásából sütött a boldogság. Taylor védelmezően átkarolta a derekát és elkezdte a bejárat felé terelni.

- Harry, jössz? - lépett mellém Liam, majd követte a tekintetem - Hollywood új álompárja. A csaj autóversenyző vagy mi...

- Ühüm - dünnyögtem magam elé, de a szememet még mindig nem vettem le róluk - Nem tudod, véletlenül hogy hívják?

- Azt hiszem Cassandra...

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Tudom, hogy egy ''kicsit'' késve érkeztem a blogodra, de azt hiszem jobb, mintha egyáltalán nem jöttem volna.
    Nagyon magával ragadó az írásmódod, de ha szabad kérnem a helyesírási hibákra illetve a stilisztikára figyelj!
    A történeted (már most látszik, hogy) egyáltalán nem sablon. Sok sikert az íráshoz, ne hagyd abba!
    Örülnék, ha majd válaszolnál komimra, kifejezetten jól esne.
    Emellett szeretném megtudni, hogy neked mi ihlette az írást, stb., azaz készíteni egy interjú félét, de (egyenlőre) szigorúan csak magamnak, kíváncsiságból.
    Ha van időd (és kedved) akkor, írj, nem harapok. ;)
    csengealexandra@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Természetesen válaszolok a komidra, erre mindig nagyon odafigyelek!
      Köszönöm szépen, hogy itt vagy és hogy feliratkoztál, nagyon jól esnek a szavaid!
      A helyesírási hibákra próbálok odafigyelni, sajna ebben soha nem voltam a legjobb, de most már én is többször átolvasom és ellenőrzőt is használok, remélem ez segíteni fog.
      Írni fogok az e-mail címedre az interjúval kapcsolatban!
      Még egyszer köszönöm, hogy erre jártál és hogy szántál időt a kommentelésre is!
      Ölel:
      Raquel

      Törlés