2. rész - Meglepetés

(Harry)

Még reggel is a történtek hatása alatt álltam. Annyira szürreálisnak tűnt az egész. 3 éve volt, mikor először megpillantottam Cassie-t, és azóta valahogy sehogy sem ment ki a fejemből. Louis szerint ez már betegesnek számított és sokszor hajlottam is rá, hogy igazat adjak neki. Persze, tudtam, hogy annak, hogy valaha randizni hívhatom az esélye kb. egy a millióhoz, de azért mindig reménykedtem, hogy valamelyik díjátadón találkozunk. De annyira más körökben mozogtunk, hogy ez soha nem következett be.

Erre tegnap besétálok egy mezei Starbucksba és ott áll. Tökéletes volt, hosszú barna haja lófarokba volt kötve, és bár kissé kialvatlannak tűnt, ugyanolyan gyönyörű kék szemei voltak, mint emlékeztem. És bár láttam rajta, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok, nagyon rendes volt tőle, hogy meghívott a születésnapjára.

- Jó reggelt - köszönt Julien ásítozva, miközben a kávéfőző felé vette az irányt - Oh, ne már haver, még mindig azaz idióta vigyor van a képeden. Ennyire rá vagy akadva a csajra?

Megforgattam a szemem, Julien néha annyira leegyszerűsíti a dolgokat.

- Mennyire ismered Cassie-t? - kérdeztem rá, miközben ő a kávéját szürcsölgette. 

- Elég felületesen - Julien megrántotta a vállát - Az egyik haverom barátnője volt hosszú ideig, így találkoztunk néha. Jó fej csaj, bár elég szeszélyes.

Tudtam, hogy Julien elég sok hollywoodi színésszel jó kapcsolatot ápol, hisz majdnem minden nagy filmes produkcióban részt vett, mint operatőr, így nem lepődtem meg, hogy Taylort is ismeri.

- Figyelj - szólalt meg Julien - nem akarlak megijeszteni, de a csaj, elég nehéz eset tud lenni, ha akar. Szóval ma elmegyünk, de azért ne remélj olyan nagyon sok mindent, oké?

Bólintottam. Ha őszintén be akartam vallani, magam sem tudtam, hogy pontosan mit várok az estétől. Az a legvalószínűbb, hogy már nem is emlékszik rám. De valahogy mégis jó megérzéseim voltak. Kisétáltam a nappaliba, és bekapcsoltam a TV-t, hogy valami elterelje a figyelmem a vánszorgó időről. Körülnéztem a szobában. Julien minimalistára vette a figurát mikor berendezte a lakását, amivel nem is lenne baj, de ez már nekem egy kicsit túlzás volt. A kanapén, két fotelen és a TV-n kívül semmi más berendezés nem volt.

Julien SMS-ben megtudta valakitől, hogy a buli este hétkor kezdődik, valamint a pontos címet is.  Innen úgy fél óra volt az út szóval már negyed hétkor elindultunk. Nem öltöztem túl, a szokásos fekete nadrágomat és egy fehér pólót vettem fel. Mikor megérkeztünk eltátottam a számat. A ház hatalmas volt, és úgy tűnt, mintha mind a három emelete üvegből lenne. Az tuti, hogy ilyen villát is csak Los Angelesben találni.

Beálltunk a befele igyekvők kígyózó sorának a végére. Úgy tűnt, hogy a város apraja-nagyja erre a partira igyekszik, akár meg van hívva, akár nem. Az ajtónál álló biztonsági őrnek volt dolga bőven. Több mint fél óra várakozás után végre ott eljutottunk a sor elejére. Egy elég idegesnek tűnő szőke nő kérte a nevünket.

- Julien Green és Harry Styles - felelt neki unott hangon Julien, mire a a nő csak felszisszent

.

- Nincsenek a listán - válaszolta már-már sírva - a következőt!

- Nézze, itt valami tévedés lehet, minket személyesen Cassie hívott meg - Julien hangja kissé idegesnek hallatszott. 

- Persze, tudom én!

- De komolyan, ide tudná nekünk hívni?

- Ha mindenkinek idehívnám, aki kéri, akkor az egész este itt álldogálhatna.

Úgy tűnt, hogy ennek az estének annyi, amikor hirtelen megjelent Rihanna, aki meglepően visszafogottan nézett ki. Haja most épp feketére volt festve és Kleopátra stílusban volt levágva. Ruhája mélyen dekoltált - nem tehettem róla, de automatikusan vonzotta a tekintetem - combközépig érő bordó kreáció volt. Fergetegesen nézett ki benne, de én mégsem a kinézete miatt örültem meg neki.

- RiRi - kiáltottam neki oda, amit ő - csodával határos módon - meg is hallott. Gyorsan felénk vette az irányt, majd arrébb lökte a szőkét, aki csak villámló tekintettel nézett rá.

- Harry! Nem is tudtam, hogy itt vagy - majd nyomott egy puszit az arcomra - Gyertek a buli bent van.

Úgy tűnt az ajtóban álló lány megpróbálja megmenteni a maradék tekintélyét, mert már nyitotta is ki a száját, de Rihanna egy tündöklő mosoly kíséretében megelőzte.

- Ők bejönnek velem, CeCe - közölte - lefelejtettem őket a listáról!

Rihanna nyomában egy fényűző előtérbe mentünk, aminek a két szélén pult volt rajta mindenféle ennivalóval. Az emberek csoportokba verődve beszélgettek egymással, de úgy tűnt nem ez az úti célunk. A nappali közepén hatalmas kupacban állt az ajándék, és kellemes zene szólt. Egyáltalán nem hallottuk azt a hangos zenét, amit kint. Ez itt benn inkább egy kellemes összejövetelre hasonlított, mint egy partira. Körülnéztem a hatalmas térben. A gyönyörű krém színű ülőgarnitúrát a falakhoz tolták, és persze itt is rengetegen voltak. De hiába néztem meg minden egyes arcot, azét nem találtam, akiét kerestem. Kinéztem a hatalmas ablakon, ami szinte az egész falat alkotta. Úgy tűnt kint lévők sokkal jobban pörögnek, mint az itt benn lévők. Julient máris kiszúrta magának pár csinibaba, így csak megpaskoltam a vállát, jelezve, hogy elleszek egyedül is. Felnéztem a menyezettre és csak ekkor vettem észre, hogy a galérián egy kecses alak áll. Még a nem túl jó megvilágításban is láttam, hogy Cassie az. Hirtelen indíttatásból elindultam a lépcsőn felfele, bár én se tudtam, hogy pontosan mi is a célom.

- Szia - köszöntem sután.

Cassie rám emelte hihetetlenül kék szemét, elmosolyodott, két lépéssel átszelte a köztünk lévő teret és szenvedélyesen megcsókolt.