20. rész - Egyéb okok

Sziasztok!

Itt is van az új rész, ami nagyon sokféle képen mérföldkő a történetben! Nagyon várom a kommenteket, remélem megtiszteltek párral, mert nagyon érdekelne, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőletek ez a rész, illetve hogy számítottatok-e ilyen fordulatra! :)

Nem is húzom tovább az időt, kellemes olvasást!

Ölel titeket:

Raquel 

- Oké, gyerekek, még egyszer a Rock Me-t - a szemet forgattam. Személy szerint semmi bajom nem volt ezzel a számmal, de már éjjel 11 körül járhatott az idő, én meg hulla fáradt voltam. Ránéztem a többiekre, akik hasonló elcsigázottsággal álltak vissza a mikrofon mögé. Felcsendültek az első akkordok és lehető legjobb tudásom szerint elkezdtem énekelni, de a fáradtságtól, már-már lecsukódtak a szemeim. A stábon láttam, hogy borzalmas vagyok, amit én magam is észleltem valamennyire, de már csak ennyi telt.

Egyedül Liam állta még a sarat, az ő hangjai nagyjából rendben voltak, Louis lefeküdt a földre és úgy énekelt, Zayn meg az egyik hangfalat szemelte ki. Niall és én állva maradtunk, de szerencsére az összkép így is borzalmas lehetett, mert amikor végre vége volt a számnak, már csak ennyit hallottunk.

- Jól van srácok, mára ennyi!

Hálásan indultam el hátra, hogy felöltözzek és végre az ágyam felé vegyem az irányt, de Louis karja elállta az ajtó felé vezető utat.

- Harry, komolyan nem vette észre, hogy vendéged van?

Összezavarodva néztem körül, de Louis-nak igaza volt. Cassie hátul üldögélt egy nem használt erősítőn és mosolyogva szuggerált engem. Bár nem hittem, hogy van ennyi energiám, de visszamosolyogtam. Nagyon örültem, hogy láttam, hisz az elmúlt egy hétben nem igazán volt alkalmunk találkozni, én folyamatosan próbáltam, Cassie külföldön volt, bár én már azt is hatalmas haladásként értelmeztem a kapcsolatunkban, hogy minden SMS-emre válaszolt, sőt egyszer még Skypon is sikerült elkapnom. Viszont álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer a próbánkon fogom látni.

- Meglepi - mondta, mikor odaértem hozzá. Hát az tuti, hogy nagyon meglepődtem. Hát még akkor mekkora volt a csodálkozásom, mikor egy szájra puszival köszöntött. Ez a csaj teljesen összezavar - Mit szólsz egy késő esti italhoz?

Ha őszinte akartam volna lenni, akkor semmi energiám nem volt hozzá. Most valószínűleg még az ágyamig is nehezen jutottam volna el, nem hogy egy bárig. Viszont, hogy mondhatnék nemet Cassie Clarke-nak? Főleg, amikor saját elhatározásából eljön hozzám és randira hív?

- Rendben van, de adj hozzá egy kis energiaitalt is.

Cassie csak elmosolyodott, majd intett, hogy az autónál megvár. Én gyorsan hátraszaladtam a cuccaimért, de Louis is ott várt kérdő tekintettel.

- Most már jártok? - tette fel az elég lényegre törő kérdést. Be kellett látnom, hogy teljesen jogosan érdekelte ez a szösszenet, de fogalmam sem volt a válaszról, így csak vállat vontam.

- Elmegyünk egyet inni - válaszoltam, majd indultam volna, mikor Louis megszólalt.

- Nem tudom, miért, de úgy érzem valami nem oké, ezzel a csajjal - nézett rám komoran - vigyázz vele!

Bólintottam, de már el is felejtettem Louis figyelmeztetését, amikor ismét megláttam az autónál támaszkodó Cassie-t. Úgy nézett ki, mint egy szexi naptárlány, ahogy fekete bőrnadrágban és szegecses dzsekiben ott állt. Öltözéke teljes ellentétben állt finom arcával, de az összhatás teljesen lenyűgöző volt. A szél belekapott barna hajába, szinte érezni véltem finom illatát. Mikor oda értem, megragadta a pulcsimat, majd szenvedélyesen megcsókolt. Nekidőltünk a kocsinak, kezeimmel beletúrtam a hajába, hihetetlenül részegítő érzés volt, ahogy nyelveink játszottak egymással.

- Te is hiányoztál nekem - csúszott ki a számon, mikor abbahagytuk eddigi elfoglaltságunkat.

- Ki mondta, hogy hiányoztál? - vágott vissza azonnal Cass, de nem volt igazi él a hangjában. Természetesen ismét ő vezetett, bár be kellett valljam, hogy még közúton is rendkívül elegánsan terelgette Infinitijét.

- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor már majdnem London belvárosában voltunk.

- Van egy csendes, kis hely, ahova nem járnak tömegek - válaszolta, egy másodpercre sem véve le a szemét az útról. Egy mellékutcába fordultunk be, ahol látszólag semmi érdekes nem volt, de Cassie tudta merre megyünk, így nem sokára egy elhagyatottnak tűnő kocsma előtt parkoltunk le. Úgy tűnt van egy olyan érzéke, ami megsúgja neki, merre vannak a nem túl népszerű, de remek helyek a városokban.

Amint beléptünk, elkapott a hely varázsa. A falak faburkolattal voltak bevonva, trófeák és képek függtek a falakon, az egész hely hihetetlenül otthonos volt. A pultban egy öregember állt, aki hatalmas mosolyra húzta a száját, ahogy meglátta Cassie-t.

- Cassandra Clarke! Hol hagytad Rihannát és Behatit? Ráadásul egy fiúval állítottál be? Ezért egy körre a vendégem vagy!

Cassie átugrott a pulton, majd szorosan magához ölelte az öreget. Ezek után nem zavartatta magát, kitöltött két rövidet, majd az egyiket felém lökte.

- George teljesen bele van zúgva Rihannába - magyarázta nekem.

- Rihanna szerelmes belém, már ne is haragudj! És hányszor mondtam már neked, hogy nem jöhetsz be a pultom mögé?!

- Csak álmaidban, vén kujon! - vágott vissza neki Cassie, de azért elegánsan átmászott mellém.

- És kit köszönthetek szerény kocsmámban? - nézett rám kérdőn.

- Harry Styles - nyújtottam kezet, amit ő el is fogadott.

- George O'Brian. Maga az első fiú, akit ide hozott.

- Komolyan? Rólam pletykálsz, mikor itt ülök előtted? - lökte meg Cassie, mire az öreg csak mosolygott, majd elment kiszolgálni az újabb vendégeket - Egészségünkre!

Koccintottunk, majd mindketten egy hajtásra lehúztuk az italunkat. Éreztem, ahogy a tequila végigégeti a torkomat, de próbáltam hozzá nem fejeket vágni.

- Hogy sikerült a teszt? - kérdeztem, hisz tudtam, hogy az elmúlt pár napot Spanyolországban töltötte munka ügyben.

- Ne is beszéljünk róla - legyintett - az volt a teljesítmény, ha túljutottunk az installációs körön. De lesz ez jobb is. Viszont azt hiszem az asszisztensem belezúgott valakibe, akibe nagyon nem kellett volna.

- CeCe? - nem is lehetett annál szürreálisabbat elképzelni, mint CeCet szerelmesen.

- Nem, Hayley - úgy tűnt, Cassie egy kicsit eltűnődik. Emlékeztem Hayley-re. Egy aranyos szőke lány volt, akinek folyamatosan járt a szája.

- De, mindegy is - tértünk vissza mind a ketten a jelenbe - ti se voltatok formában, ahogy hallgattalak titeket.

- Csak rossz időben jöttél.

- Hogy ez milyen remek kifogás! Minden szituációra rá lehet vágni - felelte kárörvendő mosollyal. Annyira utálta, mikor húzta az agyam, pedig lássuk be, szinte folyamatosan ezt csinálta. Nem tudtam tovább türtőztetni magam, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Cassie elhúzódott és a fülembe súgta:

- Gyere utánam a mosdóba 10 perc múlva.

Talán soha nem mondtak nekem ennél izgatóbb dolgot életemben. Az idő csigalassúsággal telt, igaz közben George-tól kaptam még egy italt. Mikor végre letelt a megadott idő, felpattantam a helyemről és a mosdók felé vettem az irányt. A női mosdóban találtam rá Cassie-re, aki a kézmosó mellett üldögélt. A lélegzetem is elállt tőle. Elé léptem, mire ő felmosolygott rám, kék szeme hívogatóan csillogott. Gyengéden megcsókoltam a száját, majd a nyakát, de ő belesuttogott a fülembe.

- Gyorsnak kell lennünk. Bármikor bejöhet valaki - szavait tettekre is váltotta, rögtön az övemhez nyúlt, de nem tolta le egészen, csak annyira, hogy férfiasságom a rendelkezésére álljon. Hirtelen felállt, csókot nyomott a kulcscsontomra, majd letérdelt elém. Mielőtt bármit is tehetett volna, az álla alá nyúltam és belenéztem a szemébe.

- Nem kell megtenned, ha nem akarod.

- Ha nem akarnám, akkor nem tenném - válaszolta mosolyogva, majd megragadta és őrjítő lassan a szájába vette.

Soha életemben nem láttam ennél izgatóbb és gyönyörűbb látványt. Nekitámaszkodtam a mosdó szélének, bármennyire is őrjítően lassú tempót is vett fel, nem vettem át az irányítást, láttam Cassie-n, hogy ez elégedettséggel tölti el. Egyenletesen emelte a tempót, egyszerre gyötrő és élvezetes másodperceket tartogatva nekem. Mikor már majdnem a csúcsra értem, figyelmeztettem, de nem állt fel, amint vártam, hanem átengedve nekem a kontrollt a csúcsra jutatott. Hihetetlen egy nő volt. Mielőtt akár kifújhattam volna magam felemelkedett és mélyen megcsókolt. Éreztem az ízemet, de ez csak még inkább felizgatott. Soha nem álltam készen ennél hamarabb, a feneke alá nyúltam, pillanatok alatt megszabadítottam a nadrágjától és a bugyijától, majd a falnak nyomtam. Hatalmasat nyögött, mikor belé hatoltam, háta ívbe feszült, erős karjaival a vállamba kapaszkodott. Most engem hagyott érvényesülni, fogaimmal és ajkaimmal bejártam vállait, az állát, a nyakát. Nem tudtam elképzelni mit tehettem azért, hogy ez a nő itt van velem és engem akar. Majdnem egyszerre értük el a csúcsot, kicsit benne maradtam, élveztem, ahogy az izmai összehúzódnak körülöttem. Cass pihegett még egy kicsit a nyakamba, majd nagy nehezen lábra állt és felöltözött.

- Várj egy kicsit, amíg visszajössz - kék pillantása szinte megigézet, képes lettem volna ismét magamévá tenni. A lebukás veszélye csak még inkább növelte iránta érzett vágyaimat.

Pár percet vártam mielőtt visszamentem volna. George mindent tudó szemmel nézett rám, de nem szólt egy szót sem, inkább elém rakott még egy tequilát. Cassie épp lehúzta a sajátját, majd felém fordult.

- Volt oka annak, hogy elhívtalak. Mármint egyéb oka is - kezdett bele és arca gondterhelté vált. Egy aranyos ránc jelent meg a két szeme között, amire legszívesebben egy csókot nyomtam volna.

- És milyen egyéb okaid voltak? - kérdeztem, mikor láttam, hogy nem igazán akaródzik neki folytatni.

- Nos, sokat gondolkodtam az elmúlt pár napban - kezdett bele egy nagy lélegzetvétel után - és igazából eléggé kedvellek, szóval azon gondolkoztam, hogy elmehetnénk-e egyszer vacsorázni, talán.

Ezt az egészet annyira aranyosan adta elő, hogy csak mosolyogni tudtam rajta. Látszott rajta, hogy még soha nem csinált ilyet, arról nem is beszélve, hogy mennyire zavarba is hozta ez a szituáció. Láttam rajta, hogy kezd megsértődni, így összeszedtem magam, túlléptem az első meglepetésen, majd gúnyos vigyorra húztam a számat.

- Szóval eléggé kedvelsz?

Cassie erre csak a szemét forgatta, majd már vette is fel a táskáját. Mielőtt komolyabban megsértődhetett volna, megfogtam a kezét és magam felé fordítottam.

- Hihetetlen nagy megtiszteltetés lenne, Miss. Cassandra Aurora Clarke, ha Önnel vacsorázhatnék.

- Te barom - ütött meg, majd előszedett a pénztárcájából egy csomó pénzt és a pultra dobta.

- Csak nem hiszed, hogy hagylak fizetni? - kérdeztem megrökönyödve.

- Akkor fizess te is.

Én is egy halom pénzt szórtam a Cassie által ott hagyottakra. Ha már nekem ilyen zseniális estém volt, George is profitáljon belőle